2015. május 31.

Szemüveg

Szemüveges lettem. Munkaszemüveges.
Egészen idáig nem tudtam, hogy létezik ilyen. A témában hozzám hasonlóan jártasaknak elmondom, ez kicsivel több mint az olvasó és kicsivel kevesebb mint az állandó. Nagyon komoly távolságra el lehet vele látni :) , ami 50-60 centi. Ebbe pont belefér, hogy munka közben olvasásból felnézve még lássam a monitort, mögötte már minden homályos.

Amióta az eszem tudom, apám szemüveges volt. Úgy nőttem fel, hogy a szemüveg természetes, ugyanúgy hozzátartozik az emberhez mint a haj. Nem is csúfoltam senki fiát az oviban, hogy pápaszemes kígyó. 
Fiatalon mindig úgy képzeltem, az olvasószemüveg az más, az már maga a vég. Ahhoz ősz haj dukál kontyba tűzve, meg hintaszékben ücsörgés pléddel letakart lábakkal, kötőtű és gombolyag az ölben. Na meg a hintaszék mellett kisszéken ücsörgő unokák, akik áhítattal figyelnek rám. Amikor az optikus mondta, hogy a szem romlása korral jár, egyből bevillant ez a kép, ami pont olyan, mint egy Andersen mese illusztrációja csupa pasztell színnel.

2015. május 30.

Gondolkodó 5 -- Ha fáj a lélek


Bizonyára jártál már úgy, hogy egy ismerőst, rokont, akárkit fájdalom ért és ez hatással volt rád. A fene tudja mi okozza, talán empátia vagy a tudat hogy ez veled is megtörténhet, de át tudtad élni a fájdalmát. Vagy annak egy részét. Persze ehhez valamilyen mértékben kötődnöd kell az illetőhöz vagy tudnod kell, mi az hogy fájdalom. Vacak egy érzés ugye? Váratlanul, sunyin jön. Minden rossznak ilyen a természete.
Te is tudod, a fájdalomig idilli a kép. Jól érzed magad, teszed amit szeretsz vagy amit jónak látsz. Úszkálsz a boldogságban, élvezed életed gyönyörű koralljait, aztán váratlanul rád telepszik egy polip. Körbeölel, nem enged, megbénít, lehúz. Alig kapsz levegőt. Hirtelen nem fontosak a koralljaid, meg sem látod őket. Egy valami érdekel, szabadulni akarsz a polipodtól. A szabadulásnak mindig megvan a módja. Lassan megy, de megy. Közben szitkozódsz, átkokat szórsz, talán még vendetta is megfordul a fejedben. Aztán kiszabadulsz, nagy levegőt veszel és újra észreveszed ami fontos volt azelőtt. Várnak a koralljaid.

2015. május 29.

Gondolkodó 4 -- Nézőpont

Ültem a vonaton, Pestre mentem. Hajmáskéren felszállt egy huszonegynehány éves fiú, leült velem szemben. Nyomkodta a telefonját majd beleszólt: "híjjálvisszabazmeg". Pár pillanat múlva hívása volt. "ez könnyű munka, nagyon könnyű munka - és elmesélte mennyire-, itt van Veszprém külvárosában Hajmáskéren (???), felszállok a vonatra 5 perc Veszprém.... azt monták, a nyolc órából hatot mindenképp le kell dolgozni, fizetik a szállást, mindennap fizetik a vonatjegyet ha leadom és megkérdezték hogyan akarok fizetést, hetente, kéthetente vagy havonta, én havonta kértem az egyszerűbb.... anya,(anya?? és híjjálvisszabazmeg??) arra gondoltam elhozom apa biciklijét úgyse használja, megbeszélem vele.... van a vonaton bicikliszállító kocsi, odalakatolom... maj' veszek....először a Noémihez megyek.... nem vettem neki semmit... maj' veszek..." Aztán újra csörgött a telefonja és a beszélgetésből kiderült, hogy újdonsült szembeszomszédom Nyíregyházáról jött, most is oda tartott hogy elhozza a szemüvegét és a laptopját.
Ott ült velem szemben ez az ember. Fiatalon, zsengén, olyan kultúrával amit a környezetéből hozott. Felszállt a vonatra és első gondolata az anyja volt. Nem a szendvics, nem a haverok, nem a Noémi, hanem az anyja. Szeretet van, kötődés van, és a híjjálvisszabazmeg már nem is számít. Az a kultúrája része.
Ott ült velem szemben ez az ember. Alacsony volt és vékonyka, volt egy Noémije, szerető családja és már munkája is. Otthon is eléldegélhetett volna valahogy, mégis eljött az Isten háta mögé hogy boldoguljon. Nyugatra. Aki megy, az nyugatra tart. Innen, tőlünk is, a helyükre pedig mintha vákuum szippantaná őket, keletről jönnek emberek. De mi marad keleten? Ha nincs munka, nincs pénz vásárolni. Ha nincs pénz vásárolni, nincs termelés ami kiszolgálja az igényt. Ha nincs termelés, nincs munka. Nincs ez így jól....
Ott ült velem szemben ez az ember és ismeretlenül is megkedveltem. Mert szeret és szeretve van. Mert mert álmodni és elindulni. Anyaként úgy látom, az anyja jó munkát végzett. A híjjálvisszabazmeg pedig már tényleg nem számít.