2015. április 16.

Nyertem

Csörög a lakástelefon. Egy női hang engem keres.

- Örömmel tájékoztatom, Ön nyert egy 25 perces fényterápiás kezelést.
- (Ő örül, én emésztem a hallottakat)....  És mit tettem én ezért?
- Válaszolt pár egészséggel kapcsolatos kérdésre.
- Az kizárt.
- Nem. Ide vannak írva a válaszok.
- Akkor is kizárt. (győzött az egészséges női kíváncsiság:) Mit tud ez a terápia?
- Egy munkatársam kimegy Önhöz lakásra, Ön kap egy 25 perces kezelést. Ez a terápia jó a cukorbetegségre, magas vérnyomásra és erősíti az immunrendszert.

Átengedtem másnak a lehetőséget.

Amikor letettem a telefont, eszembe jutott Joachim Phoenix  alufólia sisakos feje a Jelek című filmből, aztán rájöttem hogy nekem nincs ilyenre szükségem, nem földönkívüliekkel van dolgom és talán pont ezért voltak pontatlanok az 'ide vannak írva' válaszok. A cukrom 5, a vérnyomásom pedig köszöni jól van, múlt héten mérte üzemorvos azzal a vékonyka hideg ujjaival és 127/78 volt. Mondjuk az immunrendszeremmel lehet valami baj, mert nem bírtam elkapni az influenzát. Nem hiszem, hogy bármelyiket kezelni kellene 25 perc rámvilágítással.

2015. április 15.

Bugyik és melltartók

A napokban orvosnál voltam. Ott feszítettem előtte bugyiban-zokniban-melltartóban és csak itthon vettem észre, hogy milyen szédületes látvány lehettem. A bugyim rózsaszín volt, a melltartóm világoskék, a titokzoknim pedig prímán összekötötte a kettőt a rózsaszín-kék csíkjaival. Ott parádéztam a dokinak talpig tavaszi színekben, megcsináltam mindenféle kunsztot amit kért, Ő pedig az egész vizsgálatot igen jókedvűen nyomta le. Nem is tudom, hogy a látványom késztette nevetgélésre vagy alapból laza figura.

Általában nem nézem, hogy a fehérnemű lenn és fenn passzol-e egymáshoz. Magamra kapok valamit, aztán kész. Nem pöcsölök rajta egy percet sem. Kivéve, ha olyan helyre megyek ahol tudom, hogy vetkőzni fogok, mert akkor színben egyformát veszek magamra. Ilyen pl orvos, közös öltöző, stb. Arra azért figyelni szoktam, hogy nyári vékony fehér nadrág alá ne vegyek sötétlila bugyit, vagy fehér muszlin ing alá piros melltartót, de még az is lehet hogy ez már divatjamúlt szemlélet és ezzel leragadtam valahol a nyolcvanas években.

Nem követem a divatot, nem is tudom szentírás-e hogy a felvett fehérneműnek színben és anyagban egyformának kell-e lennie, nem tudom hogy most akkor slampos és igénytelen voltam-e, egyáltalán elkövettem-e akkora baklövést mintha felemás cipőbe bújtam volna bele. Van például egy bugyim. Apró pasztell rózsaszín-szürke kockás, elől cuki masnival. Szeretem, kényelmes, tetszik is. Ha most ehhez kellene melltartót vennem, az utánajárástól térdig kopna a lábam és jó pár cipőt szétjárnék miatta, persze hiába.  Ha felöltözünk, a fehérnemű nem látszik. Akár lehetne minden mindegy. Ha jó a közérzetünk abban amit viselünk, akkor pláne. Ez vajon igénytelenség?

A bugyiról eszembe jut egy aranyos történet. Egyszer vettem magamnak egy sötétkék franciát. Elől, optikailag (meg stratégiailag) fontos helyen rá volt varrva egy sárga maci. Azelőtt nem volt ilyen rávarrt mintás cuccom, ám amikor ovis korban lévő és még a mesék világában élő Kamaszom meglátta rajtam, csak ennyit mondott: anya, egyre jobb bugyikat veszel magadnak. :) 

...és most akkor érdekelne, mit mondanak erről a divatban naprakészek.  Senki ne fogja vissza magát. :) 

2015. április 12.

Mi ez?


Furcsa valamit láttam. 



Megy a repülő, mozgása egyenes vonalú. Aztán észreveszik a pilóták, hogy ha tartják az irányt Bécs helyett Prágába jutnak. Korrigálnak egy enyhe balos kanyarral, a kondenzcsík ezt nem veszi észre és lendületből megy tovább. Vagy mi. A képet nézve ez nem lehetett másképp. Vagy mégis?



Ez talán fénytörés a lencsén, de az is lehet, hogy valami más. Pl egy rája szelleme. :)