2014. november 19.

Viszlát nyár 2

Ma nyári élménnyel jöttem. Advent előtt talán kissé hülyén néz ki, hiszen ilyentájt a tökéletes bejgli receptje az időszerű, de ha nem írok róla akkor szép lassan elfelejtődik.

Egyik nagy nyári élményem, hogy koncerten voltam, mégpedig Vaya Con Dios koncerten.

                                                                    Programfüzet

Nem vagyok rajongója, nem vettem meg CD-jét, nem keresek rá a 'jutubon', valamiért mégis zsigerből éreztem, hogy el kell rá mennem. Nem tudom hogyan működik a hatodik érzék, de működik, hallgasson rá mindenki mert megéri.                                                                

Azt kell mondjam, ez valami fantasztikus koncert volt és ebben nincs semmi túlzás. (még csak nem is fizetnek érte) Az első perctől az utolsóig profizmust kaptunk mind az előadóktól, mind a technikai személyzettől látványban és hangzásban egyaránt. A fene tudja milyen cuccal hozták össze és nyilván a technikát is aranykezű, vájt fülű vérprofi kezelte. (aki mellesleg egy fiatal huszonéves, valamilyen szláv nyelvet beszélő csajszi volt, és nekem ez nagyon tetszett)






Abszolút a zene volt a lényeg. A zene és az ének hangja kristálytiszta volt, olyan, mintha dvd-t hallgattam volna. Élőzenénél ritkán hallani ilyet, élveztem. Nagyon tetszett még, hogy jó néhány szám úgy kezdődött, hogy az énekesnő ( Dani Klein) hangszeres kíséret nélkül elkezdett énekelni azon a szép, szomorkásan mély hangján, volt egy kis sanzon 'fílingje' és mindegyiknél esküszöm úgy éreztem mindjárt megszakad a szíve. Aztán kis idő után elkezdte kísérni a zenekar és felpörgött a ritmus. Nem lehetett mozdulatlanul hallgatni. Mintha valami varázslat történt volna, észre sem vettem mikor kezdett el ütemre járni a lábam vagy a kezem. Ez a varázslat nemcsak rám hatott, mások is a hatása alá kerültek, olyannyira, hogy jó páran táncolni is elkezdtek.

Ha már a kristálytiszta hangzást említettem, feltűnt nektek, hogy vannak élő zenék ahol előadótól függetlenül mintha mindenki standard hangú lenne? Nemcsak az énekhang, de a zene is? Pl az esküvőkön, kisebb céges bulikon, ahol egy pasi leül a kis szintetizátora mögé és tök mindegy ki Ő, mi Ő, hány éves, milyen márkájú a gépe, valahogy mindegyiknek ugyanolyan ''dobozos'' tompa egyen-hangja van. Vagy csak én hallom egyformának?

Visszatérve a koncertre... a nézők közt volt néhány  híres   hazánkban híres ember is. Tévében sokat látott sztárügyvéd, sikeres zene- és dalszövegíró (az, aki bármihez nyúl arannyá válik a keze alatt), stb , én meg hazafelé azon poénkodtam, mekkora már hogy odajárnak szórakozni ahova én, ergó együtt voltunk egy buliban és majd mindjárt barátok is leszünk a fészbukon.... mert asszem így szokás manapság.... :D


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése