2014. november 23.

Kezdődik...

... a karácsonyi készülődés.
Szeretem a karácsonyi vackokat. Szeretem a hangulatot amit adnak, teljesen megváltozik tőlük a lakás. Amúgy is az a fajta nő vagyok akinek szüksége van arra, hogy mindenféle bigyó körbevegye és körbe is veszi, de ebben az időszakban valamiért ez halmozottan így van. Valami defekt lehet nálam.... Persze a bigyóknak legalább tíz centi felettinek kell lenniük, mert nem vagyok hajlandó időtlen időkig apró mütyürökön molyolni, hogy portalanítsam őket. A díszítést minden évben a konyhában szoktam kezdeni, mert elég sok időt töltünk ott. (A képek is ott készültek - igazi step by step, mert mindegyik képnél egyet hátraléptem. :) ).







Most vettem észre, hogy a fenyőág két vége nem egyforma. (feltűnt nektek is?) Elég hülyén néz ki. :) Csak szólok... a feltöltés után megigazítottam. :)

A girland bolti, de az a dús fajta, azok mutatnak a legszebben. Szerencsére elég hosszú méretben lehet(ett) kapni, így annak idején, amikor még csak egy girlandunk volt, szépen eldaraboltam hogy minden helyiségbe tudjak tenni. Így lett ez a picurka is. Díszíteni sem túl komplikált, az enyémen van tönkrement gyertyagyűrűről leszedett darabka, kétféle textil masni egymásra rakva és egyéb holmi. Mindent fel lehet használni, hurkos gombot, gyöngyöt, tobozt, megunt bizsu gyűrűt vagy párját vesztett fülbevalót. (nálatok is képesek néha a fülbevalók úgy eltűnni mint mosáskor a zoknik?)

Nem tudom ki hogy van vele, nekem ilyenkor nem számít a 'kevés néha több' elv. Két-három angyalka vagy két-három gyertya nálam semmilyen ünnepi hangulatot nem okoz, ahhoz többre van szükségem. Nyilván a díszeken kívül sokat dob az ember hangulatán amikor belekezd a házibarkácsba, vág, fűz, ragaszt vagy gyűjtöget. Némi kreativitással és minimális kézügyességgel rengeteg díszünk lehet. A gyűjtögetéshez kézügyesség sem kell, csak koncentrálás. Tavaly pl úgy döntöttem - egyéb más mellett -, hogy egy lapos kosarat telerakok tobozzal. Elsőszülöttem és Kamaszom segített a gyűjtésében. Délután volt és sötét, de a csajokat ez nem zavarta. Igen hatékonyak voltak. Én viszont nem annyira. Többet fókuszáltam mint amennyit lehajoltam, a szemem guvadt ki nehogy kutyaszart tegyek a szatyorba. (ez most lehet, hogy nem kellett volna ide, de itt marad, mert így volt :) )

Szeretem ezt az időszakot. Gyengéim a gyertyák, a mécsesek és nemcsak díszítek velük hanem égetem is őket. Illóolajból tavaly beújítottam, a párologtató tálkájába olaj helyett tiszta vizet öntöttem, tettem bele pár szem szegfűszeget és fahéjat. Amikor a mécsestől felmelegedett a víz, mindenhol lehetett érezni a  fűszerek illatát. Folyton sütiillat volt. :) ( a gyerek meg folyton becsapva érezte magát, mert nem talált sütit.) Ha szeretnéd kipróbálni, a fűszerek mennyiségére nem tudok számot írni. Ízlés és tapasztalás dolga. Nekem az jött be ha több volt a fahéj mint a szegfűszeg.

A készülődésről és az eredményről hozok még képeket. Egy sem lesz igazi step by step. :), de azért bízok benne hogy tetszeni fognak, érdekesek lesznek, illetve hogy találtok használható ötletet.
Jöhetnek ugye? :)

2014. november 22.

Balatoni séta

A képek múlt hetiek és kissé homályosak, de nem is ez a lényeg.

Így fotóz egy nő:










Így fotóz egy pasi:


            Ultrahang felvétel :)

 Csillogós Vegas-os

   Könnyem folyt úgy röhögtem :)

                 Vízparti kövek.  Medúzafejű ufókölykös :) 

A képek két csoportra szedését nem cikizés vagy bármi rosszindulatú izé miatt csináltam, hanem hogy lássátok, így is lehet fotózni meg úgy is. A pasis képeket irigylem, mindegyiken van valami plusz amitől nem lesznek olyan unalmasak mint az enyémek.
Én például rákészültem minden kattintásra. Néztem a kijelzőn milyen ha itt a fókusz, milyen ha ott. Milyen ha éjszakára állítom, milyen ha naplementére. Milyen ha izzót állítok be, milyen ha normált. Olyan, mintha ebben a fene nagy rákészülésben nem vettem volna észre mi az ami izgalmas, mi van az orrom előtt, mintha megállítottam volna az időt. Béke van, nyugalom. A pasi bezzeg eldöntötte, hogy ő most fotót készít, felemelte a telefont és kattintott. Nem volt semmi laca-faca, nézelődés, túlagyalás. Neki volt igaza.

Ti hogyan fotóztok? Rákészülősen vagy nem?

2014. november 19.

Viszlát nyár 2

Ma nyári élménnyel jöttem. Advent előtt talán kissé hülyén néz ki, hiszen ilyentájt a tökéletes bejgli receptje az időszerű, de ha nem írok róla akkor szép lassan elfelejtődik.

Egyik nagy nyári élményem, hogy koncerten voltam, mégpedig Vaya Con Dios koncerten.

                                                                    Programfüzet

Nem vagyok rajongója, nem vettem meg CD-jét, nem keresek rá a 'jutubon', valamiért mégis zsigerből éreztem, hogy el kell rá mennem. Nem tudom hogyan működik a hatodik érzék, de működik, hallgasson rá mindenki mert megéri.                                                                

Azt kell mondjam, ez valami fantasztikus koncert volt és ebben nincs semmi túlzás. (még csak nem is fizetnek érte) Az első perctől az utolsóig profizmust kaptunk mind az előadóktól, mind a technikai személyzettől látványban és hangzásban egyaránt. A fene tudja milyen cuccal hozták össze és nyilván a technikát is aranykezű, vájt fülű vérprofi kezelte. (aki mellesleg egy fiatal huszonéves, valamilyen szláv nyelvet beszélő csajszi volt, és nekem ez nagyon tetszett)






Abszolút a zene volt a lényeg. A zene és az ének hangja kristálytiszta volt, olyan, mintha dvd-t hallgattam volna. Élőzenénél ritkán hallani ilyet, élveztem. Nagyon tetszett még, hogy jó néhány szám úgy kezdődött, hogy az énekesnő ( Dani Klein) hangszeres kíséret nélkül elkezdett énekelni azon a szép, szomorkásan mély hangján, volt egy kis sanzon 'fílingje' és mindegyiknél esküszöm úgy éreztem mindjárt megszakad a szíve. Aztán kis idő után elkezdte kísérni a zenekar és felpörgött a ritmus. Nem lehetett mozdulatlanul hallgatni. Mintha valami varázslat történt volna, észre sem vettem mikor kezdett el ütemre járni a lábam vagy a kezem. Ez a varázslat nemcsak rám hatott, mások is a hatása alá kerültek, olyannyira, hogy jó páran táncolni is elkezdtek.

Ha már a kristálytiszta hangzást említettem, feltűnt nektek, hogy vannak élő zenék ahol előadótól függetlenül mintha mindenki standard hangú lenne? Nemcsak az énekhang, de a zene is? Pl az esküvőkön, kisebb céges bulikon, ahol egy pasi leül a kis szintetizátora mögé és tök mindegy ki Ő, mi Ő, hány éves, milyen márkájú a gépe, valahogy mindegyiknek ugyanolyan ''dobozos'' tompa egyen-hangja van. Vagy csak én hallom egyformának?

Visszatérve a koncertre... a nézők közt volt néhány  híres   hazánkban híres ember is. Tévében sokat látott sztárügyvéd, sikeres zene- és dalszövegíró (az, aki bármihez nyúl arannyá válik a keze alatt), stb , én meg hazafelé azon poénkodtam, mekkora már hogy odajárnak szórakozni ahova én, ergó együtt voltunk egy buliban és majd mindjárt barátok is leszünk a fészbukon.... mert asszem így szokás manapság.... :D


2014. november 7.

Vásárolni...

... mentem, nem kellett más csak kenyér, abból is csomagolt. Lehet finnyáskodni, hogy fúj meg jaj, az tartós, de inkább az legyen mint csupasz csomagolatlan amelyiknél mindig arra gondolok, már hatszázan összefogdosták a beleköhögős vagy a fene tudja milyen kezükkel. Levettem egy kenyeret a polcról, a zacskón belül három bazinagy penészfolt volt. Kerestem egy eladót, odaadtam neki, erre megkérdezte tőlem hogy ez mikor jár le, nekem meg válaszként a nyelvemen volt a kérdés, hogy miért ha holnap fog akkor visszateszi?, de nem szóltam, inkább kijöttem. Nem mindegy mikor járt le ha már döglött? Helytelen tárolásnál lejárat előtt is szőrösödhet bármelyik cucc.
Mindegy is, kijöttem a boltból és ezt láttam:



A csupafül alig volt nagyobb mint egy grillcsirke. (Nem tudom miért pont grillcsirke jutott eszembe, mert ugye az dundi gömböc, harapnivaló, kétlábú és legfőképp nem lélegzik.)

Aranyosak voltak ahogy ott várakoztak.