2014. április 27.

Vidéken újrakezdők

Előszóként - úgy laza kezdésként - a csiga főzése (idézet):

Az én receptem. Valóban 2-3 napig zárt dobozban kell őket tartani, de levegőt kapjanak azért. Utána egy alapos öblítés következzen, így eltűnik róluk a sok ürülék. Ezt követően forrásban lévő vízbe öntjük az összeset és szűrőkanállal kiszedjük hideg vízbe. Ilyenkor könnyen kihúzhatóak a házból. Újabb öblítés után többféleképpen készíthető el. Pörköltnek a hagyományos módon, hagymával, paprikával, megbolondítva egy kis friss paradicsommal, zöldpaprikával, pár csepp vörösborral. Nekem a pástétom a kedvencem. Megfőzöm, ledarálom húsdarálón, hozzá darálok egy pici fokhagymát is, keverek bele egy kis borsot, sót, petrezselymet apróra vágva, aztán a szépen megtisztított házakba visszatöltöm a krémet, így tálalom, pirítóst adok mellé. .....Én egyben felhasználom az egészet. A mocskos részek a házban maradnak. 

...és itt egy másik:

Levegős helyen, egy két-napig éheztetni. Majd a csigát kivűlről le kell alaposan mosni. Egy nagy fazék forró vízbe, egy kevés ecetet, sót teszünk és amikor lobog , a csigát be kell dobni. Az kijön a házából 4-10 perc után.Kicsit tovább kell főzni, Vízet leönteni, csigát a habtól megtisztítani. A talpát le kell vágni Alaposan megmosni, talpát kés élével kicsit megtisztítani.Ezt lehet így felhasználni és a továbbiakban, mint pl. a zúzapörköltet kell készíteni. .....Be kell vagdosni egy kicsit a talpát, attól elveszti rugalmasságát, legfontosabb az amúgy izmos hús puhítása.

Hát, megint tanultunk valamit.
Tegnap felvettek a Vidéken újrakezdők facebookos csoportba. Innen származik a két fenti idézet is, bár a csoport fő témája nem az ínyenc gasztronómia, hanem egymás segítése a mitől halnak a bébikacsáim vagy a tetves a rózsám, mit csináljak és hasonló kérdésekben. Nem kell megkövezni azért, mert egy csoportbejegyzést kimásoltam, a csoport nyilvános, bárki ugyanezen szövegekhez bármikor hozzáfér ha rákeres. Jó csoport, kellemes hely, tele tanulni vágyó és segíteni akaró emberekkel.

Szó ami szó, jó lett volna ha jópár évvel ezelőtt lett volna ilyen. Korábban említettem már, hogy panelos gyerekként nőttem fel, de például panelban kezdtem felnőtt éveimet is, oda születtek a gyerekeim is. Az alattunk levő lakásban reiki foglalkozások voltak, mi pedig naponta azon stresszeltünk, nehogy zajosak legyünk és zavarjuk őket. A gyereknevelés része volt a ne labdázz, ne ugrálj, halkan bukfencezz mert koppan a sarkad a padlón és hasonlók. Ne...ne...ne... Tekintettel voltunk másokra, miközben a gyerekeink mást sem hallottak a tiltáson kívül, én meg azon paráztam hogy jaj mit szólnak alattunk, meg jaj nehogy..... Ideális volt....

Aztán költöztünk. Nem panelból panelba, hanem panelból családi házba. Vettünk egy régi házat, beültetett kerttel. Nekem ez nagy váltás volt, utáltam is de nagyon. Naponta megbántam a költözést. Három óránként láttam embert az utcán elmenni, zavart a csend, hogy nincs előttünk forgalom. Ha nem lapátoltuk el a havat, akkor térdig jártunk a hóban (panelban ilyen nem volt, valahogy mindig tiszta volt a járda), ha nem tettük ki a kukát az utcára, nyakunkon maradt a heti szemét (panelban ilyen nem volt, valahogy mindig kiürült a konténer), ha nem fűtöttünk be előre, hideg volt a lakásban (panelban ilyen nem volt, valahogy télen is mindig pólóban mászkáltunk), ha leesett egy kenyérmorzsa seperc alatt ezer hangyának fájt rá a foga (panelban ilyen nem volt, valahogy a hangyák nem másztak olyan magasra), darwini bőséggel szembesültem, összetalálkoztam egérrel, pókkal, békával, sünivel és számos lábas nevétsemtudom jószággal (panelban ilyen nem volt, valahogy a természet nem vágyott ott lakni csak az ember). Tavasszal épphogy nagyítóval nem néztem mi a fene bújik ki a földből, mert hiába volt arasznyi, nem tudtam hogy ehetem-e vagy inkább irtsam, vigyáztam apró fehér virágú növényre amíg anyám azt nem mondta hogy szép-szép de az gaz, nem értettem miért kell a gödörbe 4 babszemet tenni, tiszta pazarlás, és különben is mi a fene az a lestyán, miért kell a répát ritkítani így egy csomó répával kevesebbem lesz, a postást állítottam meg hogy mondja már el ő hogyan veti az uborkamagot és minden szarért a szomszédokhoz rohantam kérdezgetni.

Az eltelt évek alatt rengeteget tanultam, mégis sok mindent nem tudok. Egyik nem tudás például a metszés. Na, ez egy mumus. Valamelyik évben felmentem a Youtube-ra, megnéztem egy videót a sárgabarackfa metszéséről, tudtam, értettem mindent, hatalmas egóval kimentem a kertbe és nem találtam olyan és úgy álló ágakat mint ami a filmben volt. Épp arra járt szomszéd Feri bácsi és a kerítésen átnyúlva hadonászva mutatta mit kell levágni:
- Azt még ott.
- Hol? Ezt?
- Nem, ott mellette.
- Ezt?
- Nem arra, a másik irányba mellette.
- Ezt?
- Igen.
- És hol? Itt?
- Nem, kicsit lejjebb.
... és így tovább. Piszok lassan, de szépen körbemetszettük a fát.

Azt tapasztaltam, vidéken, falun az emberek igen segítőkészek. Nyitottak és felettébb közlékenyek, az ember még olyanra is kap választ amit meg sem kérdezett. Az is ilyen aki nem tősgyökeres hanem betelepült. Nem is tudom, talán a hely vagy az életforma okozza.
Vidéken újrakezdők. Találó a csoportnév. Aki a váltást választja, újrakezdi tanulni hogyan lehet másképp - és már tudom -, jobb minőségben élni.

(Most nem fotóztam kertet, de a tavaly tavaszit IDE kattintva meg tudod nézni.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése