2014. április 27.

Vidéken újrakezdők

Előszóként - úgy laza kezdésként - a csiga főzése (idézet):

Az én receptem. Valóban 2-3 napig zárt dobozban kell őket tartani, de levegőt kapjanak azért. Utána egy alapos öblítés következzen, így eltűnik róluk a sok ürülék. Ezt követően forrásban lévő vízbe öntjük az összeset és szűrőkanállal kiszedjük hideg vízbe. Ilyenkor könnyen kihúzhatóak a házból. Újabb öblítés után többféleképpen készíthető el. Pörköltnek a hagyományos módon, hagymával, paprikával, megbolondítva egy kis friss paradicsommal, zöldpaprikával, pár csepp vörösborral. Nekem a pástétom a kedvencem. Megfőzöm, ledarálom húsdarálón, hozzá darálok egy pici fokhagymát is, keverek bele egy kis borsot, sót, petrezselymet apróra vágva, aztán a szépen megtisztított házakba visszatöltöm a krémet, így tálalom, pirítóst adok mellé. .....Én egyben felhasználom az egészet. A mocskos részek a házban maradnak. 

...és itt egy másik:

Levegős helyen, egy két-napig éheztetni. Majd a csigát kivűlről le kell alaposan mosni. Egy nagy fazék forró vízbe, egy kevés ecetet, sót teszünk és amikor lobog , a csigát be kell dobni. Az kijön a házából 4-10 perc után.Kicsit tovább kell főzni, Vízet leönteni, csigát a habtól megtisztítani. A talpát le kell vágni Alaposan megmosni, talpát kés élével kicsit megtisztítani.Ezt lehet így felhasználni és a továbbiakban, mint pl. a zúzapörköltet kell készíteni. .....Be kell vagdosni egy kicsit a talpát, attól elveszti rugalmasságát, legfontosabb az amúgy izmos hús puhítása.

Hát, megint tanultunk valamit.
Tegnap felvettek a Vidéken újrakezdők facebookos csoportba. Innen származik a két fenti idézet is, bár a csoport fő témája nem az ínyenc gasztronómia, hanem egymás segítése a mitől halnak a bébikacsáim vagy a tetves a rózsám, mit csináljak és hasonló kérdésekben. Nem kell megkövezni azért, mert egy csoportbejegyzést kimásoltam, a csoport nyilvános, bárki ugyanezen szövegekhez bármikor hozzáfér ha rákeres. Jó csoport, kellemes hely, tele tanulni vágyó és segíteni akaró emberekkel.

Szó ami szó, jó lett volna ha jópár évvel ezelőtt lett volna ilyen. Korábban említettem már, hogy panelos gyerekként nőttem fel, de például panelban kezdtem felnőtt éveimet is, oda születtek a gyerekeim is. Az alattunk levő lakásban reiki foglalkozások voltak, mi pedig naponta azon stresszeltünk, nehogy zajosak legyünk és zavarjuk őket. A gyereknevelés része volt a ne labdázz, ne ugrálj, halkan bukfencezz mert koppan a sarkad a padlón és hasonlók. Ne...ne...ne... Tekintettel voltunk másokra, miközben a gyerekeink mást sem hallottak a tiltáson kívül, én meg azon paráztam hogy jaj mit szólnak alattunk, meg jaj nehogy..... Ideális volt....

Aztán költöztünk. Nem panelból panelba, hanem panelból családi házba. Vettünk egy régi házat, beültetett kerttel. Nekem ez nagy váltás volt, utáltam is de nagyon. Naponta megbántam a költözést. Három óránként láttam embert az utcán elmenni, zavart a csend, hogy nincs előttünk forgalom. Ha nem lapátoltuk el a havat, akkor térdig jártunk a hóban (panelban ilyen nem volt, valahogy mindig tiszta volt a járda), ha nem tettük ki a kukát az utcára, nyakunkon maradt a heti szemét (panelban ilyen nem volt, valahogy mindig kiürült a konténer), ha nem fűtöttünk be előre, hideg volt a lakásban (panelban ilyen nem volt, valahogy télen is mindig pólóban mászkáltunk), ha leesett egy kenyérmorzsa seperc alatt ezer hangyának fájt rá a foga (panelban ilyen nem volt, valahogy a hangyák nem másztak olyan magasra), darwini bőséggel szembesültem, összetalálkoztam egérrel, pókkal, békával, sünivel és számos lábas nevétsemtudom jószággal (panelban ilyen nem volt, valahogy a természet nem vágyott ott lakni csak az ember). Tavasszal épphogy nagyítóval nem néztem mi a fene bújik ki a földből, mert hiába volt arasznyi, nem tudtam hogy ehetem-e vagy inkább irtsam, vigyáztam apró fehér virágú növényre amíg anyám azt nem mondta hogy szép-szép de az gaz, nem értettem miért kell a gödörbe 4 babszemet tenni, tiszta pazarlás, és különben is mi a fene az a lestyán, miért kell a répát ritkítani így egy csomó répával kevesebbem lesz, a postást állítottam meg hogy mondja már el ő hogyan veti az uborkamagot és minden szarért a szomszédokhoz rohantam kérdezgetni.

Az eltelt évek alatt rengeteget tanultam, mégis sok mindent nem tudok. Egyik nem tudás például a metszés. Na, ez egy mumus. Valamelyik évben felmentem a Youtube-ra, megnéztem egy videót a sárgabarackfa metszéséről, tudtam, értettem mindent, hatalmas egóval kimentem a kertbe és nem találtam olyan és úgy álló ágakat mint ami a filmben volt. Épp arra járt szomszéd Feri bácsi és a kerítésen átnyúlva hadonászva mutatta mit kell levágni:
- Azt még ott.
- Hol? Ezt?
- Nem, ott mellette.
- Ezt?
- Nem arra, a másik irányba mellette.
- Ezt?
- Igen.
- És hol? Itt?
- Nem, kicsit lejjebb.
... és így tovább. Piszok lassan, de szépen körbemetszettük a fát.

Azt tapasztaltam, vidéken, falun az emberek igen segítőkészek. Nyitottak és felettébb közlékenyek, az ember még olyanra is kap választ amit meg sem kérdezett. Az is ilyen aki nem tősgyökeres hanem betelepült. Nem is tudom, talán a hely vagy az életforma okozza.
Vidéken újrakezdők. Találó a csoportnév. Aki a váltást választja, újrakezdi tanulni hogyan lehet másképp - és már tudom -, jobb minőségben élni.

(Most nem fotóztam kertet, de a tavaly tavaszit IDE kattintva meg tudod nézni.)



2014. április 15.

Ma

Hülye egy idő volt ma, hideg mint a fene. Nem igazán foglalkoztam az előrejelzésekkel. Minek is, elvégre április van, tavasz, rügyek, virágok, madárcsicsergés, kizárt hogy a pulcsi súlyánál többet vegyek magamra. Reggel nagy lendülettel elindultam itthonról, aztán ugyanazzal a lendülettel vissza is jöttem télikabátért. 2 fok volt. Ez azért már, na....

Este új dimenzióba helyeztem a kenyérsütést, margarin helyett kókuszzsírt tettem a tésztába. Tapasztalat híján úgy sacc mennyiséget. Eddig jól haladnak a dolgok, fincsi illat van, a tészta nődögél.... remélem, nem alszom el mire megsül, érdekel milyen lesz az állaga. Ha összejön az elképzelésem, a következőbe medvehagyma is kerül a kókuszzsír mellé. Még ez sincs kész, de már azt is várom.

Ma olyan semmilyen napom volt. Néha ilyennek is kell lennie, soha ne legyen rosszabb.





2014. április 13.

Egér rejtély

Aki családi házban él tudja, egér és ház együtt jár. Panelos gyerekként a mai napig nem tudom, mitől függ össze a kettő, mert úgy látom, családi házba az egér gyakorlatilag halni jár, így tényleg nem értem mi a fenéért megy be. Hogyan nem örökítik át egymásnak a tudást miszerint fiam, ha oda bemész, onnan élve ki nem jössz. Vagy átörökítik, de nem hiszi el egyik sem? És vajon a panelban miért nem volt egér? Oda be se mennek mert ott nincs nekik izgalom, azért? Oké, tudom én, ott nincs a környéken haszonállat és minden ami kell hozzá, búza, kukorica, széna, szalma, miegymás. Nincs meg az élettere, kajája, de mindez itt a házunknál sincs meg.

Nem vagyok egértől félős fajta, ha egeret látok nem ugrom székre, asztalra, valaki nyakába és nem kapaszkodom a csillárba mint ahogy azt mesékben láttam. Felveszem velük a harcot, persze csak ha van ki ellen felvenni. Újabban az egér sem a régi. Vagy csak trükköznek.
Tegnap a mosókonyhában kivettem a helyéről a szennyestartót és alatta volt egy tetem. Nem oszlott, egészen jó húsban volt. Csak néztem, nem hittem a szememnek, jobban megnéztem és akkor is ugyanazt láttam. Kövér volt és szürke és halott. Na, de hogy került oda? Nyilván alámászott. De ha alámászott miért maradt ott? És mitől múlt ki? Mondhatnám, attól, hogy Kamaszom a szomszéd helyiségben énekelt, de nem  mondom, mert abba még nem halt bele senki. Talán nem bírta a szíve az izgalmat ami a rejtőzködéssel jár, esetleg annyit rohant már életében, hogy most érte el a vég, kimerült de nagyon....

Egy egértetem alapból nem nagy hír, nem érdemel bejegyzést. De az, hogy rövid időn belül ez volt a második ilyen, az már igen. Sherlocki rejtéllyel állok szemben... Az előzőt két hete találtam a farakás alatt. A tűzre akartam tenni, felvettem a fát és ott volt alatta. Azt sem értettem hogyan. Ráraktuk a fát és ez lett a veszte? Megvárta míg rárakjuk és direkt nem szaladt el? Vagy hogyan? (ha élve nem is, de holtában hamar eltűnt, mert jött a cicánk, ''levadászta'' majd büszkén elvonult vele. A kis ügyes...)

Egeret irthatunk többféleképpen. Én mérget nem használok, visszatart az az eset amikor egy család tett ki mérgeket, majd egy hétre elment otthonról. Amikor hazaértek, valami iszonyat bűz fogadta őket, napokba telt mire megtalálták a szag összes forrását. Az egerek jól bezabáltak, majd bosszúból elbújtak a létező legeldugottabb helyekre. Az egérfogó és az egérragacs kiszámítható helyen van, nem kell napokig keresgélni, de megoszlanak a vélemények arról, hogy melyik a humánusabb. Hatásos még amit én csinálok, bár nem tudom mit csinálok, mégis valamitől hatásos hiszen önként kimúlnak. Csak tudnám, mi lehet az...

Ha valaki járt már így, esetleg biztos helyről származó infója van arról, hogy az egerek manapság már tényleg nem a régiek, írja meg nekem. Tényleg! Brit tudósok ezt még nem kutatják?

Hirtelen ötlettől vezérelve írtam az egérhez egy verset. Ilyen sem volt még. :) Kinevetni ér. :)

Helló, te ki vagy? Frászt kaptam tőled, 
Úgy néz ki, szaladni már nem fogsz előlem.
Itt fekszel nyugodtan mintha muszáj volna,
Pedig futnod kéne, el innen, máshova.
Nem rágcsálsz már több sajtot, ezt-azt és diót,
Biztos sajnálod hogy földi léted ennyi volt.