2014. március 29.

Defekt, fék, pause

Ma azt hittem, defektet kaptam. Lapos volt a gumim, de szerencsére még nem a felnin mentem. Egy hónapja szögbe ''léptem'' a kocsival, így amikor ma megláttam a megsántult autómat, rögtön peregtek a szemem előtt az ezresek. Szinte láttam ahogy rohannak ki a pénztárcámból. Férfiember épp nem lévén közel s távol, és szombat lévén nyitott szervizt sem találni, elmentem a benzinkútra, körbeudvaroltam a kutast hogy nézze meg a gumim. Bírom, hogy a pasik mindenhez értenek. A kutas megmérte a nyomást, majd felszisszent: ez nulla. Mondtam neki, oké, de mitől? És nem mondhatja azt hogy defekt, mert nemrég volt defektem és matematikailag mennyi az esély arra hogy minden hó végén gumicsere van? Nulla.
Nem volt defekt.

Az jár a fejemben, mi van ha a dolgok nem történnek ok nélkül. Mi van ha az ember a nagy rohanásban nem veszi észre hogy be kell húzni a féket? Tudnak úgy alakulni dolgok, hogy lassításra kényszerüljünk? Lapos a gumi, nem megyek sehova.Ott maradok ahol vagyok, leteszem végre a seggem.
Ma szombat van. Hétvége, pihenő nap, heverészve olvasós, sétálós-kirándulós nap. Reggel korán keltem, bevittem a gyereket közeli megyeszékhely vasútállomására, onnan elmentem apámhoz a kórházba, onnan a Sparba, majd hazajöttem. Beindítottam a mosógépet, sütöttem ebédet de köretre már nem maradt idő, mert elmentem a benzinkútra hogy körbeudvaroljam a kutast. Onnan elmentem a gyerekért a vasútra, és hazajöttünk. Folytattam a főzést, a mosást és most készülök újra elmenni, mert megyek az apámhoz beszélgetni, nevetgélni, hogy rendben legyen mentálisan és lelkileg a gyorsabb gyógyulás miatt.

Végiggondolva az elmúlt hónapom, az egészet végig rohantam. Az azelőttit is. Fáradt vagyok, nincs időm magamra, megyek és csinálom amit kell. Egy lapos gumi sem állít meg. :)

Tényleg tudnak úgy alakulni dolgok, hogy lassításra kényszerüljünk? Vagy legalább elgondolkodjunk?

2 megjegyzés:

  1. Mennyire igaz! Ha saját magunktól nem vesszük észre, hogy néha meg kell állni, akkor a környező világ fog felszólítani a lassításra. Én a második babámat várom, azt hittem, ugyanúgy végigszaladgálom a 40 hetet, mint két és fél éve a lányommal. Hát nem. A doki kis híján befektetett a kórházba (csak azért nem, mert körbeudvaroltam, mint te a kutast, hogy pihenni otthon is tudok, de a lányomnak szüksége van rám). Úgyhogy most abbahagytam a munkát, a házimunka minimumon fut, a veteményes meg elgazosodik. A hasam meg feszül, én aggódom, és még hátra van 8 hét... Szóval pihenés! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen erő lehet az ami úgy hat a környezetünkben, hogy lassításra kényszerüljünk?

      A minimumon futó házimunkáról egy történet jut eszembe: anyám barátnőjének a lánya mindennap hajnalban kelt, munkába indulás előtt kitakarított, ebédet főzött hogy a családja frissen sültet-főttet ehessen. Folyton az lebegett a szeme előtt, hogy a gyerekeknek és a férjének jó legyen, magára nem gondolt. Pedig kellett volna, a szíve nem bírta az iramot, félárván maradt két kicsi gyerek. Az édesanyja azt mondta anyámnak: mond meg a lányodnak, ha fáradt, hagyja a fenébe a söprést, a mosogatni -és mosnivalót, pihenjen. A munka meg fogja várni, de legalább kellő ereje lesz hozzá.
      Sokszor eszembe jut ez a történet. A baj csak az, hogy mindig akkor amikor már ki vagyok tikkadva, az oda vezető úton soha. Szerintem mi nők, genetikailag kódolva vagyunk egy kis enyhe agybajra. :) Nem jó a komfortérzetünk ha nem tesszük meg amit meg kell, ha nem segítünk a gyereknek, ha nincs rendben a lakás, a kert. Nekem pl még nincs felásva a kertem, és azzal nyugtatom magam, hogy majd a paradicsom palántázásáig fel lesz. Addig meg rohangálok, mert menni kell.
      Szó ami szó, jól teszed ha hagyod a fenébe a kertet. Kismamaként plusz feladatot kapott a szervezeted, a kapálás biztos nem hiányzik neki. :) Feszülő hasban volt részem, nem volt kellemes. Együtt érzek veled :) , kitartás! :) És pihenj, ha már úgy alakult, hogy a környező világ lassításra kényszerített. :)

      Törlés