2013. szeptember 1.

Az igen, a nem, és én

Kamaszom gólyatáborba ment. Ez korábban csak egyetem előtt volt szokás, manapság már középiskolában is az. Ismerkedés, csapaterősítés, nemtudommi...csak úgy megy a pénzem. Régen ha táborba ment a gyerek, előtte el kellett menni a háziorvoshoz igazolásért, pecsétesért, hogy igen, a Drágaság mehet közösségbe, nem fogja kinyírni sem a települést, sem a fél tábort valamilyen ragályos dögvésszel.

Változnak az idők, most már nem kell orvos, nem kell pecsét, szülő nyilatkozik azt' hello. Nyilatkoztam én is. A nyomtatvány amit kaptam úgy nézett ki, hogy volt rajta három oszlop. Ez egyikben szépen egymás alatt a különféle kórságok, a másikban az igenek, a harmadikban a nincsek. Elkezdtem olvasni a nyavalyákat: láz, hasmenés, hányás, gennyes orrváladék, gennyes szemváladék, fül izé...aztán elfogyott a türelmem, gyomrom is forgott, na meg tudva hogy a gyerek egészséges mint a makk, szépen sorban aláhúztam a nincseket. Na, ezt nem kellett volna. Megbújt köztük néhány nem is, egészen konkrétan a tetűmentes és a rühmentes egyik válaszaként.

Hiszed vagy nem, más kölkök is így jártak. Mintha a hülyének lenni ragályos lenne a szülők közt . :)

Na, azért aggódni nem kell, Kamaszom elment a táborba. Útközben észrevette hogy seperc alatt tetvessé meg rühessé tettem és orvosoltuk a dolgot. :)


Évnyitó

A legkirályabb évnyitóban volt részem.
Meghallgattuk a Himnuszt, egy diáklány verset mondott, az igazgató röviden beszélt az idei változásokról és ezután jött a Szózat. Az egész nem volt fél óra.

Soha nem értettem, hogy egy iskolai ünnepélynek miért kell eszement hosszúnak lennie. Meg unalmasnak. A program felénél már mindenki fészkelődik, az órát lesi, sétálgat, beszélget, nem figyel. Úgy látszik, ennek vége, új idők járnak. Vagy ez is az oktatás változásának része. Vagy az igazgató is részt vett szülőként néhány unalmas ünnepélyen és ezt a mostanit a tapasztalás szülte. Mindegy is...jó volt ez így.