2013. február 3.

Nátha, megfázás, meg mit tudom én mi...

...influenza, infulenza, infulenzia, flu - kinek mi. 


Szó ami szó, szezonja van. Az erről szóló híreknek mindenképp. Az idén nem volt akkora kampány az oltóanyag mellet mint korábban, idén mintha más lenne a taktika. Már nem először futok bele Európa influenza térképébe, amire nyilván szükség van, hogy lássuk mekkora veszedelem jön felénk. Ó, tudom én, tájékoztatni kell a népet, és mi ennek hála tájékozódunk is, mi több, el is borzadunk hogy országunkat hétről hétre egyre nagyobb piros foltok (fertőzött országok) veszik körül. Elborzadunk, beszélünk róla munkahelyen, boltban, itt-ott, de oltatni mégsem futunk.

Ha már kampányt emlegettem, feltűnt most mekkora az ellen-kampány. Higany van benne, higany nincs benne de attól még felesleges, az oltóanyaggal mikrochipet tesznek belénk, meg olvastam olyat is, hogy a beoltottak mind megbetegedtek tehát szart sem ér. 

 

Pár évvel ezelőttig még oltattam magam. Rendszeresen, évről évre. Az utolsónál alá kellett írnom, hogy saját felelősségemre - vagy saját kérésemre, már nem emlékszem - és ekkor lett gyanús az egész. Ha a cucc amit belém nyomnak nem gáz, sőt kimondottan tuti, akkor ugyan már mi a fenéért kell vállalnom a felelősséget? Nekem. Nekik a garantált hatásért nem, nekem viszont valamiért igen. Azóta nem kérek belőle. Igaz ami igaz, amikor megkaptam nem betegedtem meg. Na de akkor sem amikor nem kértem. Most ilyenkor mi van? Mázli? Lehet. 

                                             


                                                 forrás: Google

Ismerős a kép? Meg az öt - na jó, tíz- percenkénti lázmérés? Az "úgy fázok" duma hatszázszor de csak a nyomaték kedvéért annyiszor, hogy tuti meghalljuk? Na és a teafőzésük? Hogy tiszta víz a konyhapult és szétszórt cukorszemek mindenhol? Konyhatakarítás nincs, ágybasietés van.

Már megint olvastam egy pasis hírt. Brit tudósok, pontosabban egy brit tudósnő arra a megállapításra jutott, hogy a férfiaknak talán tényleg jobban fáj, mert az agyukban több a hőreceptor. Az van, hogy  a tüneteket, a lázat sokkal súlyosabbnak élhetik meg a nőknél, tehát ha jajgatnak, akár még igazuk is lehet. A kutatás eredménye semmi konkrét, csupa talán meg ha. Hmm. Tehát hőreceptor. Ez nem talán meg ha, ez fix, ott van de nagyon.

Hát Uraim, ezer bocs, de én annyit gonoszkodtam, kacarásztam a férfiúi náthán ami mellesleg jól is esett, hogy tényleg ezer bocs. Mentségemre legyen mondva, abban a hitben voltam hogy egyformák vagyunk. Egyformán látunk, egyformán nevetünk, mindenkinek egyformán fáj és kész. Erre megtudtam, hogy veletek jól kicseszett a természet, a kelleténél több hőreceptort kaptatok a fránya tesztoszteron miatt.

Izgatja  a fantáziám, hogy ha több a hőreceptor, az minek a rovására több, de ezzel most nem foglalkozom. Majd egy brit tudós úgyis észreveszi, hogy ez még nem lett kutatva és neki is lát iziben hogy kiderítse, pont a tökfőzeléket kedvelő terület rovására. Nem gonoszkodom, tényleg nem. Bírom én a pasikat, olyan kis édes betegen mind. Kinevetjük, megmosolyogjuk őket, de attól még citromot facsarunk nekik limonádénak, ablakot nyitunk hogy legyen friss levegő a tüdejükben, bombázzuk "megmérted a lázad" kérdéssel még akkor is ha tudjuk hogy meg hát, mert szünet nélkül halljuk csipogni a lázmérőt.




Ha érdekel az említett cikk, kattints ide.