2013. január 13.

Itt vagyok

Itt vagyok újra. Nem vesztem el. Nincs olyan szerencséd.


Túl vagyok az ünnepeken. Mindenféle ünnepen. Volt a szülinapom, munkahelyi karácsony, szűk családi karácsony, nagy családi karácsony, szilveszter és a lényeg, Férj szülinapja. Hát igen, a Kisöreg is öregszik. Mindig megmorogja ha Kisöregnek hívom. Ott rontottam el a dolgot, hogy a szülinapján soha nem pakolom tele kellő számú gyertyával a tortáját, sütijét, így aztán nem szembesül azzal mennyi is az annyi. Szerintem még mindig 18-nak hiszi magát. Vagy 20-nak.

A karácsony rettenet hosszú volt. Irigyeltem azokat az ismerőseimet, akik bevezették egymás és a rokonaik közt, hogy kizárólag saját készítésű holmikkal lepik meg egymást. Mindenfélét varrnak, sálat kötnek, lekvárt főznek vagy sütnek egy tepsi zserbót, akármit. Irigyeltem őket, na. Én meg nem győztem agyalni hogy kinek mit vegyek, amit veszek elég-e és különben is az ajándék nagysága mi a fenéért a szeretetet mércéje. Hogy én ezt hogy utálom!
Összességében minden rendben ment. Rohangáltam, sütöttem-főztem és még jótékonykodtam is ami nekem fontos.

Ennyit az elmúlt hónapról. Most jöjjön friss élmény.
Pénteken voltam jógázni. Adódott a lehetőség hogy kipróbáljam, én meg éltem vele. Gondoltam, nagyon nekem való, semmi ugra-bugra, semmi strapa, tök nyugis. A tévében, meg a "jutubon" azt látni, hogy ücsörögnek, heverésznek, néha lábat és kart emelnek. Semmi az egész. Hát, ne higgy a szemednek. Az ember minden porcikáját átmozgatja de annyira, hogy másnap reggel izomlázam volt mindenhol. Hallod?! Tetőtől talpig! Nem tudom mitől, mert csak ücsörögtem, heverésztem, néha kart és lábat emeltem. Érdekes élmény volt, az biztos. Az egyetlen amivel kínlódtam, a lélegzés volt. Amikor az oktató irtózat lassan mondta, hogy belégzésre ezt és ezt kell csinálni,  s z ü n e t , kilégzésre ezt és ezt kell csinálni, mire a kilégzést említette, addigra én már háromszor túl voltam a levegőcserén. Reflexből. Mert a levegőre szükségem van az élethez, de nagyon.
Mint mondtam, érdekes élmény volt. A jógaóra 60 perc volt és seperc alatt vége lett. Az oktató egy korombeli nő volt, csendes, halk szavú. Az óra elején lassan, valami hihetetlen nyugodt beszéddel elmondta mire számítsunk, nagyjából miket fogunk csinálni és miért. Legelőször csukott szemmel hanyatt feküdtünk a matracon, közben folyamatosan kaptuk tőle az instrukciókat: figyelj a fejedre, figyelj a törzsed jobb oldalára, stb. Amikor végigértünk a testen (nem, nem aludtam el!) törökülésbe ültünk, kézfejünket a térdünkre tettük, szemünket becsuktuk és háromszor meg kellett rezgetni az "ohmot" (vagy Ómot, hogy kell ezt írni?). Azt mondta, ezzel hangolódunk a testünkre. Szóval, rezgettük az ohmot ami úgy történt, hogy belégzés után hangosan mondtuk: oooooooooooooooommmmmmmmmmm. Mondtam, gondom volt a lélegzéssel, bár ekkor ez még fel sem tűnt. Az o-zás felénél elfogyott belőlem a szusz, mmm-mögni már nem maradt levegőm. Nemcsak én jártam így, lehetett hallani ahogy a monoton hang folyamatosan halkul, aszerint hogy fogyott el másokban is a levegő. Ne akard hogy leírjam milyen gyakorlatok voltak, mert képtelen lennék rá - és nem a szókincs hiánya miatt. Nyújtottunk, hajlítottunk és mindezt nagyon lassan.
Sokadszor mondom, mert tényleg így van: érdekes élmény volt.



2 megjegyzés:

  1. Na, ezen megint hangosan felröhögtem, és fel is olvastam a Pasinak :D
    A Férj tudja, hány éves. Legalábbis majdnem.
    Azt mondta, 40-től már visszafelé számol...39, 38, 37 -mennyi is? :D

    VálaszTörlés
  2. Nekem ezt nem mondta. A kis titokzatos! :D
    Tehát visszafelé számol. Akkor pár év múlva réklit veszünk neki ajándékba. :D

    VálaszTörlés