2013. október 31.

Párapara

Ma reggel ritka hülye voltam.
Eszméletlen hideg volt, ennek ellenére a Nap sütött mint fene. Ereje nem volt, fénye annál inkább, a kocsi szélvédőjén keresztül majdnem kiszúrta a szemem. A táskámból előkotortam a napszemüvegem, de mielőtt felvettem volna, észrevettem  hogy csupa szösz a lencse. Elkezdtem lefújni róla, párszor ráleheltem úgy,  ahogy a szemüvegesektől láttam, aztán egy laza mozdulattal az arcomba toltam a helyére. Ugyanazzal a lendülettel le is kaptam. Valami iszonyat opálos-homályos volt, mert a hideg lencsén lecsapódott a lehelet párája. Gyerekkoromban élveztem az ilyet, amikor vonaton utaztam ráleheltem az ablakra és a párafoltba rajzolgattam. Lehet most is csak egy szemet kellett volna rajzolnom a lencsébe és nézhettem volna ki a lyukon.
:)

2013. szeptember 1.

Az igen, a nem, és én

Kamaszom gólyatáborba ment. Ez korábban csak egyetem előtt volt szokás, manapság már középiskolában is az. Ismerkedés, csapaterősítés, nemtudommi...csak úgy megy a pénzem. Régen ha táborba ment a gyerek, előtte el kellett menni a háziorvoshoz igazolásért, pecsétesért, hogy igen, a Drágaság mehet közösségbe, nem fogja kinyírni sem a települést, sem a fél tábort valamilyen ragályos dögvésszel.

Változnak az idők, most már nem kell orvos, nem kell pecsét, szülő nyilatkozik azt' hello. Nyilatkoztam én is. A nyomtatvány amit kaptam úgy nézett ki, hogy volt rajta három oszlop. Ez egyikben szépen egymás alatt a különféle kórságok, a másikban az igenek, a harmadikban a nincsek. Elkezdtem olvasni a nyavalyákat: láz, hasmenés, hányás, gennyes orrváladék, gennyes szemváladék, fül izé...aztán elfogyott a türelmem, gyomrom is forgott, na meg tudva hogy a gyerek egészséges mint a makk, szépen sorban aláhúztam a nincseket. Na, ezt nem kellett volna. Megbújt köztük néhány nem is, egészen konkrétan a tetűmentes és a rühmentes egyik válaszaként.

Hiszed vagy nem, más kölkök is így jártak. Mintha a hülyének lenni ragályos lenne a szülők közt . :)

Na, azért aggódni nem kell, Kamaszom elment a táborba. Útközben észrevette hogy seperc alatt tetvessé meg rühessé tettem és orvosoltuk a dolgot. :)


Évnyitó

A legkirályabb évnyitóban volt részem.
Meghallgattuk a Himnuszt, egy diáklány verset mondott, az igazgató röviden beszélt az idei változásokról és ezután jött a Szózat. Az egész nem volt fél óra.

Soha nem értettem, hogy egy iskolai ünnepélynek miért kell eszement hosszúnak lennie. Meg unalmasnak. A program felénél már mindenki fészkelődik, az órát lesi, sétálgat, beszélget, nem figyel. Úgy látszik, ennek vége, új idők járnak. Vagy ez is az oktatás változásának része. Vagy az igazgató is részt vett szülőként néhány unalmas ünnepélyen és ezt a mostanit a tapasztalás szülte. Mindegy is...jó volt ez így.


2013. augusztus 31.

Fotózkodtam

Igazolványképet csináltattam. Az üzletben leültem a székre majd megkérdeztem:

- A ráncaimat el tudja tüntetni?
- Igen, de nem két perc alatt. (kabbe) Hajtsa lejjebb a fejét.
- De akkor tokám van.
- Hát sajnos.... nem jó ha fel van emelve a fej..... mosolyogjon....
(hát ezek után hogyan?)

Ne tudd meg milyen fejem van a képen. :) Sokidőfotoshopos- tokás- kényszermosolyos.
Rólam még jó kép nem készült.

2013. augusztus 30.

Tanárnő lettem

Ma a Meki parkolóban odajött hozzám egy férfi:

- Asszonyom bajban vagyok, temetésre jöttem, úgy kértem rá kölcsön pénzt, nem tudok hazamenni, nem segítene pár forinttal?
- Nincs egy vasam sem, most kezdődik a gyereknek az iskola.
- Hát tanárnőnek teccik lenni?


2013. augusztus 28.

No comment

... nekem, te csak kommentálj nyugodtan


Ma a buszra várva beszélgettem egy hajléktalan nővel. Mondjuk, a beszélgettem túlzás, inkább csak néha szóltam hozzá pár szót. Az asszony egy padon ült előregörnyedve, hátán egy bazi nagy fullra-dagadtra pakolt hátizsák, mellette a padon két szatyor szintén jócskán megtömve. Előtte járókeret. Nyugdíjas korúnak néztem - bár a fene tudja.

A nő fogta a hasát, néha megsimogatta, masszírozta. Amikor a pad mellé álltam, elkezdett mesélni. Arról, hogy őt valaki ki akarja nyírni, mert durrogtatnak (nem mondta kik és hogyan), a durrogtatástól a hasa felpuffad és rettentően fáj neki. Az orvosok azt mondták, nincs semmi baja, még a külföldi orvosok sem tudtak mit tenni, mert nem találtak semmit. Meg lóg a hasán a bőr amit nem olyan egyszerű ám levenni, mert ha megszúrják amikor leveszik, a nyomáskülönbség ami a hasa belseje és a kinti levegő közt van, hatalmas bajt tud okozni és emiatt nem mernek hozzányúlni. Aztán újra elmondta, hogy őt valaki el akarja tenni láb alól a durrogtatással, akárhova megy mennek utána, megtalálják, még Frankfurtban is rátaláltak. Erre megkérdezte tőlem, szerintem miért csinálhatják.... nem szóltam semmit és nem azért mert nincs szókincsem. Próbáltam megemészteni a hallottakat, legfőképp a nyomáskülönbséget. Mivel választ nem kapott (nem vette zokon), tovább folytatta a mondandóját (közben masszírozta a hasát), miszerint nem elég neki a rossz lába meg a sugárfertőzött foga, még a durrogtatással is zaklatják. Megkérdeztem hogyan lett sugárfertőzött a foga. Azt felelte, hogy amikor Lengyelországból jött a csernobili sugárzás, ő kinn napozott Balatonakarattyán és akkor fertőződött meg úgy, hogy platinát kellett az állkapcsába ültetni, amiről később leesett a foga. Azt mondták neki (nem mondta kik), hogy a múltkor is a platina zavarta be a pészmékerét és nem érti miért akarják eltenni láb alól, mert se udvarlója, se barátnője, se rokona.

És folytatta, csak mondta, mondta, én pedig néha közbekérdeztem. Csak úgy áradt belőle a szó. Végül elköszöntem, mert jött a buszom.

Levontam a tanulságot. Ép ésszel akarok megöregedni és úgy, hogy nem vagyok egyedül.




2013. augusztus 26.

Macskadolog

Bokáig érő kétoldalt hasított szoknyát viselni igen puha és simogató dolog.
Amíg állok, a macska az egyik oldalon bemegy, a másikon kijön.
:D


2013. augusztus 25.

6 hüvelyk

A neten bóklászva egy érdekes képekbe futottam bele. Nézd csak:

Az év 1922. 
Akkortájt az USA-ban bikinitörvény írta elő, hogy a fürdőruha szoknyája és a térd közötti távolság nem lehetett 6 hüvelyknél (15,24 cm) hosszabb. A képen strandoló fehérnépeknél ellenőrzik ezt a hosszt. 

a kép innen van


Ha napjainkban is lenne ilyen szabály, nem is tudom mit lehetne mérni. Viszont abban biztos vagyok, hogy erre a munkára lelkes férfiakból túljelentkezés lenne. 


2013. augusztus 21.

A tolvajok csukott szemmel járnak

Kamaszom a közeli megyeszékhelyre bicajozott a barátnőjéhez. Este nem volt kedve hazatekerni, ezért a lakótelep egyik utcai padjához láncolta a bicajt. Gondolta, reggel visszamegy a járgányért és hazabuszozott.

A kis optimista.

Bakker! Reggel ott volt a bicaj!  Pedig nincs leharcolva és mégis ott volt. Én speciel azt számoltam mibe fog nekem kerülni egy új bicikli, de vagy a tolvajok járnak csukott szemmel vagy marha nagy a közbiztonság.

Hurrá!

2013. augusztus 14.

Mérlegelés



Hogy én erre miért nem jöttem rá....
... viszont erről jut eszembe:

Évekkel ezelőtt, amikor elsőszülöttem épp kamaszkorát töltötte, ragasztottam a mérleg kijelzőjére egy cetlit a következő felirattal: Kiakadtam. Egyszerre csak egy álljon rám. Aztán pár nap múlva a lakás csendjét egy kétségbeesett kiabálás törte meg: Anyaaaaaa!!!
Jót nevettünk...


Itt is megtalálsz:


2013. augusztus 13.

Lapszemléző

Gondoltam, olvasgatok egy kicsit a neten. Időm van rá, szabin vagyok és olvasnivalóval (is) jócskán le vagyok maradva. A hülye hírekkel éppúgy mint a fontosakkal. Tudom, már furdalja az oldalad hogy már megint milyen idióta hírbe futottam bele ha nem furdalja akkor itt az ideje hogy alaposan rám szokj. Na, most figyelj. Átadom a tudást amit szereztem:

Olvastam egy írást, mely szerint egyebek közt a Napról levált egy réteg és ennek következményeként novemberben két Nap lesz látható és jaj nekünk, zavarok lesznek az áramellátásban és el kell kezdenünk alaposan betankolni tartós kajával. Aki akar higgyen benne, én speciel örülök neki, mert szerintem két Napnak annyi meleget kell adnia, hogy télen a fűtést simán el lehet felejteni, mi több, nem kell csizmát, kabátot vásárolni. Hurrá. Azért azt jó lenne tudni, hogy egyszerre két Nap lesz-e az égen és szépen egymás mellett aranylanak-e. Vagy tán' amikor az egyik nyugszik a másik akkor kel és majd sóvárgunk a Hold és a csillagok után? Vagy mi? Egyáltalán, ami levált az hol van most és miért csak novemberben lehet látni? És örökre kettő lesz? Ha-ha, Chuck Norris és Bruce Willis majd visszateszi helyére a kis szökevényt. Meg vagyunk mentve.

Olvastam az Alzheimer kórról is. Halleluja, megtalálták, mi okozza. Hiszed vagy nem, brit tudósok (de jó hogy vannak) felfedezték, hogy a kór és a fogmosás között szoros összefüggés van, mert Alzheimeresek agyában találtak olyan baktériumokat amelyeknek normál esetben a szánkban van a helye. Ebből aztán egyből leszűrték, hogy a baktérium a véren át az agyba kerül. Tehát aki nem mos fogat, Alzheimeres lesz. Szerintem csak szimplán büdös szájszagú, de ők a tudósok és semmi okunk nincs a tudásukat kétségbe vonni. Felülbírálni pláne nem, ahhoz laikusként nagyon nagy arcunknak kell lennie.
Egy másik oldalon, egy másik írásban is összeakadtam az Alzheimerrel. Szót sem említettek fogmosásról, abban egyenesen azt állították, hogy napi két csésze forró csokival megelőzhető de csakis a kakaó jótékony hatása miatt. Hát kánikulában a fenének sincs kedve forró csokit inni, nem is értem miért nem tábla csokit ajánlottak. Jófélét, igazi kakaósat és nem azt tejbevonós nemtudommegenni-féle vackot. Én speciel nem iszok nemhogy napi két csésze forró csokit, egyet sem, viszont mosok fogat.

Olvastam még, hogy Venezuelában nem a pénztárcalopás a menő, hanem a hajlopás. Most ez hoz többet a konyhára. Szerintem csak hallottak valamit a szervkereskedelemről és simán félreértelmezték. Ez hiszed vagy nem, az aktuális hírek közt volt. Na már most, vagy most tudta meg a híroldal, vagy most a nyaralások miatt lett aktuális. A fene sem tudja, én meg nem kérdem meg tőlük. A lényeg, sétálgatsz az utcán, aztán körbeáll pár fegyveres huligán és nem a smukkot, táskát kérik, hanem a hajad. Eladják fodrászszalonba póthajnak, hát ezért. Úgy látszik, egy hajtincs többet ér mint egy Rolex. Szóval, ez egy aktuális hír. A nyárnak még nincs vége és még ott vannak a kora őszi last minute utak is, ha látni akarsz egy szárazföldi hajkalózt, utazz oda. Csak halkan jegyzem meg, én teljes biztonságban lennék, az én hajam a méretét tekintve csak hónaljszőrnek lenne jó, póthajnak nem. Hónaljszőrre nincs kereslet, tőlem a Rolexet vennék el - ha lenne és ha jó biznisz lenne, de mint írtam, nem az. Amúgy elképzelni sem tudom mi a fene lehet arrafelé hogy így virágzik a hajlopós biznisz. Vagy túl sok a kemótól haját vesztett ember, vagy sokan akarnak halivudisan kinézni. Egy biztos, igényük van arra hogy szebbek legyenek. A te hajaddal. Tényleg, ilyenkor hogy nyomoz a rendőrség? És mekkora a kárérték? Gondolj bele, ha ellopják a kocsid, ékszered és megtalálják, visszakapod, használod tovább. A visszakapott hajaddal mit kezdesz?  Ilyenkor kell nézni a dolog jobbik oldalát, nem kell költened póthajra...

Na, mára ennyi. Ne felejts el betankolni kajával,. Feltétlen legyen közte forró csokinak való és fogmosó cucc is, különben nem fogsz emlékezni arra, miért is töltötted fel a kamrát.

Ezeket olvastam (ezt muszáj idetennem mert a végén nem hiszel nekem):
Írást a két Napról itt találod: katt
Fogmosós Alzheimereshez katt ide
Csokis Alzheimereshez ide katt
Hajlopásról itt olvashatsz: katt

Szösszeneteket itt is olvashatsz tőlem:
 https://www.facebook.com/Fehernep


2013. augusztus 4.

Kánikula, hőség, dögmeleg

Tartós kánikula van, és már nem is tudom hányadik hőségriasztást adták ki. Vajon tudják hogy már elég volt? Szenvedünk és próbáljuk elviselni a nehezen elviselhetőt. Sehol egy megváltó eső, sehol egy szellő, sehol egy pár fokos lehűlés. Nem tudom hogy vagy vele, nekem a hőséggel az egyetlen bajom hogy izzadok és ettől ragacsos-csúszós lesz a bőröm. Nem bírom elviselni ha ilyen, rossz hozzáérni. Hát.... mindenkinek van valami flúgja....

A napokban összeakadtam egy cikkel ami 16 tippet ad arra, hogyan viseljük el a meleget a lakásban áram nélkül. Mi több, azt is írja, akár már 5 perc után jobban fogod magad érezni. Megosztom veled kivétel nélkül mind a 16 ötletet (mert aranyból van a szívem, azért).
  1. Szereltess fel zsalugátert vagy spalettát
  2. Tekerd fel a szőnyegeket, és gyakran moss fel
  3. Függöny helyett csiptess fel lepedőket
  4. Szereltess fel redőnyt
  5. Teríts ki nedves frottírtörülközőt
  6. Locsold meg, és spricceld be vízzel a szobanövényeket
  7. Teregess bent
  8. Rendelj hővisszaverő ablakfóliát
  9. Fess fel hőpajzsot
  10. Feszíts ki az ablak vagy teraszajtó fölé napvitorlát
  11. Fesd a tetőt fehérre
  12. Kelts légáramlást
  13. Futtass repkényt a házfalra
  14. Alakíts ki nyári konyhát
  15. Éjszakára kapcsold ki az elektromos berendezéseket
  16. Ültess fát az ablak elé
+1 tipp: Szereltess fel mennyezeti ventilátort

A tippekről részletes leírást akkor olvashatsz, ha erre a linkre kattintasz. (mert azt is megadom, meg én): http://okoritmus.postr.hu/17-tipp-a-lakas-hutesere-aram-nelkul

A cikket olvasva eszembe jutott a nagymamám. Ő egy igazi, békebeli, kendős-otthonkás falusi nagymama volt. Kerttel, csirkékkel, kacsákkal, isteni befőttekkel, nyáron kellemes hűs szobákkal. Eszembe jutott a háza is. Vályogház volt az övé - és a környéken mindenkié. Elől a ház teljes hosszában tornác volt, ami kiválóan védte a falat és a pici ablakokat a naptól, a felmelegedéstől. Igen, pici ablakok voltak, kisebbek mint ami manapság használatos és jó is volt, mert a meleg nyáron nem dőlt be rajta, télen pedig nem szökött ki nagy felületen (mert nem volt nagy felület).  A ház előtt, a házzal párhuzamosan szőlőlugas futott, ami szintén védett naptól, széltől, és a házra irányuló kíváncsi tekintetektől. Mondom, miközben olvastam a cikket, eszembe jutott a nagyi háza és az, hogy itt védekezünk vizes törölközővel, vitorlavászonnal, nem tudom mivel, mintha elfelejtettük volna hogyan kell olyan házat építeni ami nyáron is hűs.

Na, olvastad a listát? És mit szólsz? Panelban valahányadikon pláne mit szólsz?
Akár 5 perc után jól érezheted magad - írja -, és nyilván nem arra gondol amikor fát és repkényt ültetsz, lefested a háztetőt vagy beszerzel és felszerelsz zsalugátert. Mondjuk, miután ezekkel a munkákkal végeztél és kellően el is fáradtál, ha leülsz pihenni valószínűleg 5 perc után tényleg jobban érzed magad. Félreértés ne essék, nem bántom a cikk íróját hiszen minden bizonnyal jó szándékból, segítésből adta a tippeket és ez dicséretes. Köszönjük neki.

Mint említettem, aranyból van a szívem, én is írok néhány tippet otthonra. Olcsót.
  1. Napközben nem nyitunk ablakot és behúzzuk a sötétítő függönyöket. Hanyagoljuk a 12-es tippet, nem, nem keltünk légáramlatot csak este amikor már kinn is kellemesebb a hőmérséklet. Ha áll a levegő, szívás van.
  2. Nyakra, vállra terített nedves konyharuha, kendő kiválóan hűsít miközben száradozik rajtunk. Attól azért óva intelek hogy egész nap így legyél, mert különben mehetsz a háziorvoshoz vagy a reumatológiára.
  3. Néha vizezd be e bőröd, de ne töröld meg, csak hagyd had száradjon meg magától. Száradáskor a párolgás hőt von el, hűt.
  4. Ha leülsz, lefekszel szusszanni egy kicsit, ne plédre tedd le magad. Éreztél már hűs plédet? Persze hogy nem, minden szőrös- bolyhos textil meleg. Tedd el őket, télig elő se vedd. Helyette használj lepedőt vagy ha van, szatén lepedőt. Ne félj attól hogy a szatén csúszik, nem fogsz tőle lecsúszni az ágyról, de ez a létező leghűvösebb textil.
  5. Ne vegyél fel testhezálló, szűk ruhát. Legyen kicsit lengébb, lazább, szellősebb. Had lengedezzen ahogy jársz-kelsz a lakásban. Hagyd hogy hűtsön a ''menetszél''. 
Neked van még ötleted? Mit teszel hogy elviseld a hőséget? Oké, be lehet kapcsolni a klímát és a ventilátort, de ezen kívül mit teszel?

Itt is olvashatsz tőlem:
https://www.facebook.com/Fehernep

Hőség

''Tüzesen süt le a nyári nap sugára
 Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
 Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
 A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.''
 /Petőfi Sándor: János vitéz/

Fölösleges bizony, mert nekem is nagy melegem vagyon.  Bírjátok a meleget?

kép forrása: itt van


itt is olvashatsz tőlem: 

2013. augusztus 2.

Sulikezdés

Kamaszom kilencedikes tankönyve 34 ezerbe kerül. Szinte ingyen van.
Plusz még ehhez jönnek a járulékos dolgok, füzetek, írószerek, sportcuccok, stb. Ha a tavaszi ruháit mind kinőtte, kihízta, akkor őszi ruha is kell tetőtől talpig.
Hurrá.
Jaj de jó.

Ismerősök azt mondták, jövőre jobb lesz, olcsóbb lesz a tankönyv. Hát persze hogy az lesz, mert addigra
  1. beszerzek egy aranyat tojó tyúkot. Mit egyet? Ötöt.
  2. kipecázom a Halkirálynőt, mert kívánni akarok tőle. (Hogy kell pecázni? Ja, ott a youtube. )
  3. nemesítek egy pénzfát, papírpénz levelekkel és fémpénz terméssel.
  4. beszerzek egy nevető Buddha szobrot és egész nap simogatom a hasát. Nem, nem is szobrot. Inkább importálok egy igazi, élő, pocakos Buddhát.
  5. ezennel megfogadom, mindig, mindenkinek továbbítom a küld tovább tíz ismerősödnek, mert akkor szerencse áll a házhoz típusú leveleket. 
Várok még ötleteket, írjátok meg nyugodtan. .... addig is, megyek tovább dolgozni.... 


Itt is olvashatsz tőlem:
https://www.facebook.com/Fehernep

2013. augusztus 1.

Ki nevel kit? 2.

Ma mire hazaértem a munkából, Kamaszom kitakarította a konyhát. Tegnap felbosszantott, gondolta, ma jóvá teszi bűnét. Magától.
Beléptem a konyhába, gyerekem seperc alatt mellettem termett és így szólt:
- Anya mit látsz? Jól nézz körül. 
Erre megszólalt az apja aki addigra szintén odaért:
- Most már lehet enni lekváros palacsintát? Anyád hazaért.
- Ugye nem gondolod hogy összekened eperlekvárral a konyhát? Most takarítottam! - háborodott fel a gyerek.
A terrort hallva úgy, de úgy elkapott a nevetés... most is kuncogok. Szerintem ma zugevők leszünk. :)

Itt is olvashatsz engem:
https://www.facebook.com/Fehernep

2013. július 2.

Lepke

Ezt a hatalmas lepke-pillangót (ahogy Süsü mondta) ma reggel munkába indulás előtt fotóztam. Iszonyú nagy volt, a szőlőlevél segít a mérete viszonyításában. Nem tudom honnan jött, de úgy tűnik nálam állt meg pihenni, napozni, magát mutogatni. Azta! Hűha! Ugye?



https://www.facebook.com/Fehernep

2013. június 2.

Kerti séta

Ma fél ötkor felébredtem. Végre nem esett az eső. Úgy ahogy voltam, pizsiben kimentem megnézni mennyire szerette a kertem a háromnapos esőt. Szerette. Megmutatom ...


csupasz csigusz 

cukkini

paradicsomok

szőlő

kúszó kecskerágó és virágra váró tartó

páfránysor

páfrány közepe

trombitafolyondár, alatta borsmenta és téli jázmin 

tüskés barátom, nem tudom mi a neve

bodza (megúszta a befőzést)

boglárkacserje

rózsalonc

borbolya és kecskerágó

borbolya, kecskerágó és mályvacserje

tiszafa és alatta valami pozsgás


Virulnak a drágák.
Örülök hogy virtuálisan sétáltál a kertemben. Gyere máskor is. :)

https://www.facebook.com/Fehernep

2013. május 26.

Gyermeknapra gondolva...


Kicsik és nagyok, legyetek boldogok! 



















Képek forrása:
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Textil-kresz és ruhacímke

Meg szoktad nézni a ruhákba varrt címkéket? 
Én vásárláskor leolvasom a ráírt méretet, mást nem, és megnézem hogy műanyagos vagy textilre van-e nyomva a szöveg. A műanyagosnak nincs kegyelem, ahogy hazaérek a ruhával, első dolgom hogy levágom róla, mert kegyetlenül tud bazirgálni. Szúrja a bőröm a sarka, de jártam már úgy is, hogy vasaláskor kicsit megolvadt és összetöpörödve felpöndörödött.  

Pedig érdemes lenne megnézni már vásárlás előtt. Nemcsak azért mert némely gyártó mókás szövegeket ír rá, hanem azért hogy megelőzz némi problémát. Olyat, ami akkor fordult elő velem mikor Kamaszom szólt, hogy anya ki kell mosni a kabátom, koszos lett. Én meg nyugodtan és optimistán, a mosás - folteltávolítás minden tudományával a fejemben kézbe vettem a kabátot, ám mielőtt betettem volna a mosógépbe - a fene tudja miért, mert amúgy nem szoktam ilyet tenni - megnéztem a textil-kreszt. Aztán megrémültem. A kabát nem volt mosható, csak vegytisztítható. Ilyenkor szívás van, meg rémület, nekem például eszembe jutott hogy legutóbb a tisztítóban 7500-ba került ez a művelet. (Szívesen mondtam volna hogy tartsák meg a kabátot, ennyi pénzért lehet kapni újat tisztán, de nem mondtam, fizettem.) Most azon gondolkodom, a kabát megy a mosógépbe gyapjú programra, mert az többet áll mint ruhát pörget, inkább áztat mint most. 

Most nem azért, de igazán tehettek volna a címkére pár biztató szót ami ilyen esetekre szól. Valami kis humorosat a jelek, ikonok után.  Mint például:
  • ....vagy csinálj amit akarsz
  • ki mondta hogy ezt vedd meg? Add oda neki.
  • ha nem hordod nem lesz koszos
  • máskor nézz meg időben
  • ne ráncold a homlokod, nem áll jól
Megnéztem, léteznek-e hülye címkék és találtam. Íme: 


1., Karácsonyi textil-kresz.

Az jár a fejemben, ez milyen ruhára lehet rávarrva. Talán valami gumis derekú nadrágra, mert az képes egyenes arányban nőni az ember körvonalával.


2., Tanácstalan férfiaknak. Add oda a feleségednek. Ez az ő dolga.


Milyen kis humorosak. Mese nincs, nősülni kell, mert akinek nincs neje az megszívta. Adódik a kérdés, egy nőére mit tennének? Csináld magad? Azt olvastam, a felháborodás hatására a gyártó bocsánatot kért, bár voltak akiket a felirat szemernyit sem sértett. Simán humornak vették. Van ilyen, na. 
Hasonló a gördeszkásoknak szóló Big Brother magazinban, pólókon volt látható. Eszerint a mosás anyád dolga. Akár anyád, akár nejed, miért mindig a nők? 





3., Vagy add oda anyádnak. Ő tudja hogy kell csinálni.


És tényleg tudja! Mert minden anya ''szupervumen''.


4., Mindig mosd meg a segged.


Elképzelni sem tudom ez milyen okból születhetett. Talán hirtelen jött a felismerés hogy az ember hátsója nem öntisztuló. Orbitális hiba hogy nem hívta fel a figyelmet arra, hogy előtte célszerű levenni a ruhát. 


5., XL címke - gyerünk próbálj fel egy kicsit. Vicces lesz.


Hát persze. Meg vicces lesz az is amikor az S-es ruha szétszakad az XL emberen és ki kell fizetnie.
Come one, nosza rajta, próbáld fel a próbafülkében. Ott van tükör, egyből csinálhatsz vicces tükrös fotót, mert kell egy kép a fészbukra.


6., Húzd keresztül az autó mögötti pocsolyán és szárítsd a tetőcsomagtartón.


Na jó.... de álló helyben kell szárítani vagy menet közben? Utóbbinál az életben nem lesz több gond a ruhával.


7., A Földön készült.


Mit nem mond! 
Tehát készül ruha a Földön. Használjuk, összeizzadozzuk, koszoljuk, kimossuk. Egy másik bolygón/galaxisban nem így van ez. Ott kérem, nem ruházkodnak. Az interneten fellelhető képek szerint a földönkívüli lények nem hordanak ruhát, zölden/szürkén csupaszok. Csak halkan jegyzem meg, nem is tudják milyen röhögésekkel lesznek szegényebbek mert nincs ruhacímkéjük.


8, Szumózás közben ne viselje.


Még szumó ikon is van rajta! 
Köszönjük hogy szólnak, magunktól nem tudnánk hogy a szumók amúgy is túlöltözöttek.


Te meg szoktad nézni a címkéket? Találtál már hasonlóan hülyét?


A képek forrása:  1, 2, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8,

2013. március 10.

Arctisztítás

Egy ideje tesztelem, bevált, megtartom.


Nemrég összeakadtam az olajos arctisztító módszerrel. Az egész módszer arra épül, hogy a bőrünk által termelt természetes zsírréteget lemossuk tonikkal, szappannal meg mindenféle szerrel. A bőr - mert védi magát - a veszteséget pótolja, újratermeli a zsírt. Mi pedig újra lemossuk jó alaposan amivel ha sikerült kiszárítanunk, akkor nem képes az újratermelésre. A leírtak szerint bármily fura is, de arctisztításhoz az olaj az ideális. Minden bőrtípusra. Az alap a ricinus és extra szűz olívaolaj keveréke, ehhez vagy a ricinus mellé keverhetünk még a bőrtípusunknak megfelelő egyéb olajat. A ricinus feloldja a szennyeződést, az olíva pH-ja hasonlít a bőréhez, táplál.

Én csak az alapot teszteltem magamon, mert nem megyek százzal, mert gondoltam a fene egye meg a száraz bőrt, ha kiütést kapok a teszttől, akkor is. Nos, nekem az ideális keverési arány 2 rész olíva és 1 rész ricinus, és mindig előzőleg megtisztított bőrre kentem az olajat. A teszt miatt olajozás előtt tisztítottam az arcom nedves frottírkendővel, szappannal, szesszel (nem egyszerre, hanem hol egyikkel, hol másikkal) és csak utána jöhetett kozmetika vattán az olaj. Az eredmény mindig ugyanaz lett: retkes volt a vatta. Nem vicc. Én például megdöbbentem ezen, mert ugye az ember lánya abban a hitben van, hogy ha kellően megtisztálkodott, akkor kellően tiszta is. Erre kiderül, hogy ugyan nem.

Az eredeti írás szerint miután lemostuk magunkról az olajat, jöhet egy könnyű hidratáló krém. Könnyen ír könnyű hidratálóról az, aki már megtalálta a neki megfelelőt. Mert én még mindig keresem. Igen, a korábbi bejegyzésem óta még mindig nem akadtam rá. Persze, felkenek valamit, de ez még mindig nem az igazi.
Na szóval, úgy néz ki, a bőröm tisztítását megoldottam, szereti a bőröm. Már csak a hidratálásra kell valamit találnom.

Ó, hát majdnem elfelejtettem... Az olajokat egy kiürült krémes tégelyben kevertem ki, ami pechemre átlátszó üvegből van. Át kell öntenem valami másba, mert ez úgy néz ki mintha vizeletmintát őriznék. Ha nekiállsz olajat pancsolni, gondolj erre is.


2013. február 3.

Nátha, megfázás, meg mit tudom én mi...

...influenza, infulenza, infulenzia, flu - kinek mi. 


Szó ami szó, szezonja van. Az erről szóló híreknek mindenképp. Az idén nem volt akkora kampány az oltóanyag mellet mint korábban, idén mintha más lenne a taktika. Már nem először futok bele Európa influenza térképébe, amire nyilván szükség van, hogy lássuk mekkora veszedelem jön felénk. Ó, tudom én, tájékoztatni kell a népet, és mi ennek hála tájékozódunk is, mi több, el is borzadunk hogy országunkat hétről hétre egyre nagyobb piros foltok (fertőzött országok) veszik körül. Elborzadunk, beszélünk róla munkahelyen, boltban, itt-ott, de oltatni mégsem futunk.

Ha már kampányt emlegettem, feltűnt most mekkora az ellen-kampány. Higany van benne, higany nincs benne de attól még felesleges, az oltóanyaggal mikrochipet tesznek belénk, meg olvastam olyat is, hogy a beoltottak mind megbetegedtek tehát szart sem ér. 

 

Pár évvel ezelőttig még oltattam magam. Rendszeresen, évről évre. Az utolsónál alá kellett írnom, hogy saját felelősségemre - vagy saját kérésemre, már nem emlékszem - és ekkor lett gyanús az egész. Ha a cucc amit belém nyomnak nem gáz, sőt kimondottan tuti, akkor ugyan már mi a fenéért kell vállalnom a felelősséget? Nekem. Nekik a garantált hatásért nem, nekem viszont valamiért igen. Azóta nem kérek belőle. Igaz ami igaz, amikor megkaptam nem betegedtem meg. Na de akkor sem amikor nem kértem. Most ilyenkor mi van? Mázli? Lehet. 

                                             


                                                 forrás: Google

Ismerős a kép? Meg az öt - na jó, tíz- percenkénti lázmérés? Az "úgy fázok" duma hatszázszor de csak a nyomaték kedvéért annyiszor, hogy tuti meghalljuk? Na és a teafőzésük? Hogy tiszta víz a konyhapult és szétszórt cukorszemek mindenhol? Konyhatakarítás nincs, ágybasietés van.

Már megint olvastam egy pasis hírt. Brit tudósok, pontosabban egy brit tudósnő arra a megállapításra jutott, hogy a férfiaknak talán tényleg jobban fáj, mert az agyukban több a hőreceptor. Az van, hogy  a tüneteket, a lázat sokkal súlyosabbnak élhetik meg a nőknél, tehát ha jajgatnak, akár még igazuk is lehet. A kutatás eredménye semmi konkrét, csupa talán meg ha. Hmm. Tehát hőreceptor. Ez nem talán meg ha, ez fix, ott van de nagyon.

Hát Uraim, ezer bocs, de én annyit gonoszkodtam, kacarásztam a férfiúi náthán ami mellesleg jól is esett, hogy tényleg ezer bocs. Mentségemre legyen mondva, abban a hitben voltam hogy egyformák vagyunk. Egyformán látunk, egyformán nevetünk, mindenkinek egyformán fáj és kész. Erre megtudtam, hogy veletek jól kicseszett a természet, a kelleténél több hőreceptort kaptatok a fránya tesztoszteron miatt.

Izgatja  a fantáziám, hogy ha több a hőreceptor, az minek a rovására több, de ezzel most nem foglalkozom. Majd egy brit tudós úgyis észreveszi, hogy ez még nem lett kutatva és neki is lát iziben hogy kiderítse, pont a tökfőzeléket kedvelő terület rovására. Nem gonoszkodom, tényleg nem. Bírom én a pasikat, olyan kis édes betegen mind. Kinevetjük, megmosolyogjuk őket, de attól még citromot facsarunk nekik limonádénak, ablakot nyitunk hogy legyen friss levegő a tüdejükben, bombázzuk "megmérted a lázad" kérdéssel még akkor is ha tudjuk hogy meg hát, mert szünet nélkül halljuk csipogni a lázmérőt.




Ha érdekel az említett cikk, kattints ide.


2013. január 20.

Felvételi

Kamaszom tegnap megírta a felvételit. Noha ez nem csapatmunka, azért én elmentem vele. Két nagy gyerek után már rutinom van a tanterem előtt, a folyosón ácsorgásban.
Mondom, rutinom van, könyvet, netbookot, ilyesmit nem vittem magammal, mert ahol egy csomó ember összegyűlik, ott sosem unatkozik az ember. (ez is Murphy?)

Az iskola ahol Kamaszom a felvételit írta, egy nagyon régi épület, valaha az Angolkisasszonyok rendháza volt. Tele van kicsi termekkel, emeletekkel, félemeletekkel, szűk folyosókból nyíló még szűkebb folyosókkal. És enyhén dohos szaggal. A falakon jól megférnek egymás mellett a régi és új tablók. Ezeket nézegetve egyből szembetűnik, mennyire változnak az idők. Az egyik régi tablón katonás rendben egymás mellett a fotók, a tabló egyik szélén felirat: találkozunk 1974 -ben, másik szélén a régen trendinek számító (vagy elvárt) Ady idézet:

"Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák."

A tabló szomszédságában egy másik, egy 2012-ben végzett osztályé. Semmi idézet, a jobb és a bal oldali keret közt egymás felett három zsinór volt kifeszítve, rajtuk ici-pici színes csipeszek tartottak egy-egy képet. Alattuk az egyetlen szöveg: most is lógunk.
Éles a kontraszt a két tabló között. Változik a világ...

A felvételi megkezdése előtt minden tanterem előtt csoportosulás. Mellettem, de nekem háttal egy anyuka két keze közé fogta a lánya arcát és közelebb húzta magához. Nem tudom mit mondott neki, de a gyerekből csak ez jött: igen... igen... igen..., majd anyuka elengedte a gyereket, aki bement a terembe. Hát, mit mondjak? Sajnáltam szegényt. Kicsivel távolabb tőle, egy másik anyuka igen feltűnő jelenség volt. Nem azért, mert a tűzpiros pulcsijával kitűnt a sok fekete, kék, barna és pasztell "ember" közül, hanem mert jó nagy hangon elkezdte mondani, hogy "amikor kémiából dolgozatot írattam, felírtam a táblára, hogy..." -és nem tudta befejezni, mert jött a tanár aki a felvételit felügyelte. Rejtély mi okból kellett ezt fennhangon mesélnie. Mi meg - a többi nem annyira intellektuális -, nem rohantunk körbeállni, rajongani és hiszed vagy sem, senki nem kérte tőle, hogy folytassa a félbehagyott mondatot. Remélem, ettől azért még jól aludt az éjjel.

Amikor a teremajtók becsukódtak, kiürült a folyosó. A szülők szétszéledtek, alig páran maradtunk. Táskámban ott volt egy fél élelmiszerbolt, gondoltam nasizok alapos indokkal. Hogyan máshogy? A stresszt levezetni fontos dolog. Előre kitervelt lassú mozdulatokkal, szép csendben elkezdtem kinyitni a TUC zacskóját. Az a piszok meg dacolva velem, megadta magát a fizikának. Recsegett, ropogott ahogy nyitottam szét. Hasított a hangja a csendben. Vártam mikor rohan ki a tanár a teremből, hogy most már aztán kuss legyen. A kekszhez végül hozzájutottam, meg még máshoz is. Nem írom le mit zabáltam össze. Feltűnt már, hogy minden akkor a leghangosabb amikor nem kellene, hogy az legyen? Ilyenkor minden zörög. A hülye keksz is minden egyes alkalommal amikor belenyúltam. Nesze neked zugevészet!

De vissza a felvételihez....
Érdekes szülők vannak. Némelyik némán szótlanul képes várni, mások párba állnak és csacsognak. Számolgatják, hogy mennyi pontja van a gyereknek, mennyit lehet a felvételivel elérni, hány pontot kell a gyereknek írnia, de az nem jó mégsem, majd egy huszárvágással befejezik mondandójukat és kezdik elölről a matekot aminek a végén kijön, hogy mégis csak magasabb pontszámot kell a gyereknek írnia. Meg különben is, az osztályfőnök azt mondta, lehetetlen maximális pontot megírni, az 50 helyett a 35 már jó. Erre az osztályfőnök miatt újrakezdték, mert feltétlen tudni akarták, igaza volt-e. Kis Einsteinek. A matek felvételi megoldása kutyafüle volt ahhoz amit lenyomtak. Minden szülő számolja a pontokat, de még nem hallottam senkit így rágörcsölni. Simán elképzelem, hogy otthon a gyerekük ezzel fekszik, ezzel kel.

Mindegy. Kamaszom túl van rajta. A magyar után amikor kijött azt mondta, könnyű volt. Hogy én hogy utálom ezt a mondatot! Mert elhiszem, hogy könnyű volt neki, meg azt is, hogy lazán tudta, de ilyenkor hajlamos félvállról venni, nem figyelni, mert ugye ezt úgyis tudja.
Majd meglátjuk mit hozott össze...






2013. január 19.

Hóhelyzet

Tegnapelőtt este Gál Noémi a várható időjárásról beszélt. Csapadékról, újabb sok hóról, mínuszokról. Mindezt szoli-barnán, nyáriasan öltözve, szűk fehér naciban, ujjatlan blúzban. Ha nem lett volna kinn fél méteres hó, azt hittem volna, viccelődik velem így a nap vége felé. Ránéztem a nőre és azt vártam, melyik pillanatban kezd el beszélni arról, hogy kinyitottak a strandok.

Noéminek igaza lett (vagy csak jól bevonzotta ide nekem), a várt hó megérkezett. A héten háromszor is esett bőségesen, az utolsó - a Noémis -, széllel együtt jött. Mert ugye úgy tartja mondás, ha már lúd, legyen kövér. Fulladunk bele a hóba. A kertben nem érdemes hanyatt vágódni egy hóangyal miatt, mert úgy elsüllyedek, tavaszig nem kerülök elő.

Szerettem volna Noémit idelinkelni, hogy lásd a Florida-feelinget, de nem találtam rá. Helyette kapsz pár képet a kertemből.

                         
A hintaágy aljáig ér a hó.

               


Ez itt alul nem egy monster, hanem az egy hete még álló tiszafám. Kifeküdt a hótól, széltől.

Na? Noémit jobb lett volna nézegetni, mi?


2013. január 16.

A főnöki gén

Góré leszel vagy nem leszel? Az X faktor , a gén benned van. Vagy nem. 


Az imént olvastam, hogy brit kutatók megtalálták az rs4950 jelű vezetői gént, ami nem is akármilyen, mert öröklődik nemzedékről nemzedékre. Bírom az ilyen hülye kutatásokat, megmosolyogtatnak.

Elképzelni sem tudom, miért pont ezt kellett keresgélni. Talán egy reggel felkelt egyikük és azt mondta: még nem kutattunk a vezetői gén után, ó minő hiba. Aztán a felismeréstől meg az izgalomtól hirtelen kiugrott az ágyból és a laborba rohanva útközben kapkodta magára a ruháit. Vagy nem kapkodta. A tudománynak ezen fehér foltja olyan jelentőséggel is bírhat, hogy még azt is el tudom képzelni, talán hálócuccban rohant a mikroszkópjához, de azonnal.

Amúgy honnan tudták, hogy ez a gén az a gén? A vezetői. Miért nem az állatbaráti, a konyhatündéri, a nemtudommi. A fikuszt-soha-ki-nem-pusztítói. És akinek nincs ilyen génje, milyen van helyette? Valaminek lennie kell, mert a 4949 után nem a 4951 jön a sorban.

Jelentős kutatás ez. Az eredménye meg sorsdöntő: a gén öröklődik. Mogyoró, kicsi Mazsola, ha apád-anyád tisztességes kétkezi munkát végzett, akkor benned tuti nincs meg ez a gén. Szívás van.
Hát egy frászt! Tanulj, küzdj, tedd a dolgod. Had mutálódjon benned egy hülye gén rs4950-re hajazva, amit majd egy önfeledt kéjes pillanatban lazán átörökíthetsz. Na igen. Azért gondolj arra, hogy a  gyerek alapból egy kinder surprise, csupa meglepetés milyen géneket kap tőlünk, ezért ha tutira akarsz menni és alaposan megalapoznád a gyerek vezetői jövőjét, célszerű olyan párt találnod akinek szintén van rs4950-je.


A cikket a kutatásról itt olvashatod: cikk

2013. január 13.

Itt vagyok

Itt vagyok újra. Nem vesztem el. Nincs olyan szerencséd.


Túl vagyok az ünnepeken. Mindenféle ünnepen. Volt a szülinapom, munkahelyi karácsony, szűk családi karácsony, nagy családi karácsony, szilveszter és a lényeg, Férj szülinapja. Hát igen, a Kisöreg is öregszik. Mindig megmorogja ha Kisöregnek hívom. Ott rontottam el a dolgot, hogy a szülinapján soha nem pakolom tele kellő számú gyertyával a tortáját, sütijét, így aztán nem szembesül azzal mennyi is az annyi. Szerintem még mindig 18-nak hiszi magát. Vagy 20-nak.

A karácsony rettenet hosszú volt. Irigyeltem azokat az ismerőseimet, akik bevezették egymás és a rokonaik közt, hogy kizárólag saját készítésű holmikkal lepik meg egymást. Mindenfélét varrnak, sálat kötnek, lekvárt főznek vagy sütnek egy tepsi zserbót, akármit. Irigyeltem őket, na. Én meg nem győztem agyalni hogy kinek mit vegyek, amit veszek elég-e és különben is az ajándék nagysága mi a fenéért a szeretetet mércéje. Hogy én ezt hogy utálom!
Összességében minden rendben ment. Rohangáltam, sütöttem-főztem és még jótékonykodtam is ami nekem fontos.

Ennyit az elmúlt hónapról. Most jöjjön friss élmény.
Pénteken voltam jógázni. Adódott a lehetőség hogy kipróbáljam, én meg éltem vele. Gondoltam, nagyon nekem való, semmi ugra-bugra, semmi strapa, tök nyugis. A tévében, meg a "jutubon" azt látni, hogy ücsörögnek, heverésznek, néha lábat és kart emelnek. Semmi az egész. Hát, ne higgy a szemednek. Az ember minden porcikáját átmozgatja de annyira, hogy másnap reggel izomlázam volt mindenhol. Hallod?! Tetőtől talpig! Nem tudom mitől, mert csak ücsörögtem, heverésztem, néha kart és lábat emeltem. Érdekes élmény volt, az biztos. Az egyetlen amivel kínlódtam, a lélegzés volt. Amikor az oktató irtózat lassan mondta, hogy belégzésre ezt és ezt kell csinálni,  s z ü n e t , kilégzésre ezt és ezt kell csinálni, mire a kilégzést említette, addigra én már háromszor túl voltam a levegőcserén. Reflexből. Mert a levegőre szükségem van az élethez, de nagyon.
Mint mondtam, érdekes élmény volt. A jógaóra 60 perc volt és seperc alatt vége lett. Az oktató egy korombeli nő volt, csendes, halk szavú. Az óra elején lassan, valami hihetetlen nyugodt beszéddel elmondta mire számítsunk, nagyjából miket fogunk csinálni és miért. Legelőször csukott szemmel hanyatt feküdtünk a matracon, közben folyamatosan kaptuk tőle az instrukciókat: figyelj a fejedre, figyelj a törzsed jobb oldalára, stb. Amikor végigértünk a testen (nem, nem aludtam el!) törökülésbe ültünk, kézfejünket a térdünkre tettük, szemünket becsuktuk és háromszor meg kellett rezgetni az "ohmot" (vagy Ómot, hogy kell ezt írni?). Azt mondta, ezzel hangolódunk a testünkre. Szóval, rezgettük az ohmot ami úgy történt, hogy belégzés után hangosan mondtuk: oooooooooooooooommmmmmmmmmm. Mondtam, gondom volt a lélegzéssel, bár ekkor ez még fel sem tűnt. Az o-zás felénél elfogyott belőlem a szusz, mmm-mögni már nem maradt levegőm. Nemcsak én jártam így, lehetett hallani ahogy a monoton hang folyamatosan halkul, aszerint hogy fogyott el másokban is a levegő. Ne akard hogy leírjam milyen gyakorlatok voltak, mert képtelen lennék rá - és nem a szókincs hiánya miatt. Nyújtottunk, hajlítottunk és mindezt nagyon lassan.
Sokadszor mondom, mert tényleg így van: érdekes élmény volt.