2012. november 17.

Heti mustra

Leírom, milyen hetem volt. Na nem azért, mert hú de milyen fantasztikusan csodálatos dolgok történtek velem, hanem mert mostanában nemigen volt időm itt csacsogni.
(közben tömöm magamba a csokikockás muffinokat amiket Kamaszom a Lovagnak sütött. Szerencsére Lovag nem tud az összessel megbirkózni.)

Meg kell állapítanom, ez a hetem sem különbözött az eddigiektől.
Nem tudom miért, a héten két napig fájt a fejem. Nem vagyok fejfájós fajta, nem is tudom hova tenni a dolgot. Férj persze tudta, szerinte a frontot éreztem. Remek, a barométert ki is dobhatjuk. Mostantól majd én jelzek mindent. Ahogy haladok előre a koromban nyilván egyre érzékenyebb leszek és szépen lassan kidobhatunk minden vackot, mert csak porfogók lesznek. Majd a létrát is csak akkor fogom használni amikor a béka is felmászna rajta.

                                                A kép innen van.

Voltam valakikkel valahol, ahova bejött egy ember így köszönve: sziasztok gyíkok. Egyem a szívét a Drágának, talán poénos akart lenni, pedig kurvára nem volt az. Talán észrevette a néma csendet, mert bunkó (?) módon senki nem köszönt vissza. Talán észrevette, hogy nem otthon van ahol azt mond amit akar. Talán észrevette, hogy két lábon jártunk és farka is csak neki volt, így aztán lehet elmélkedni ki is a nagyobb gyík.

Volt szerencsém hallani egy embert amikor azt mondta, olyan hogy munkahelyi stressz, olyan nem létezik. Senki nem stresszel a munkája vagy a főnöke miatt, attól stresszel ami otthon van. Nincs pénz, beteg a gyerek, stb. Azt hiszem, egyedül van a véleményével. Mindenesetre számba vettem, nekem a héten miért is kellett volna itthon stresszelnem. Lássuk:

Egyik éjjel Férj ki lett zárva a lakásból. Hát persze hogy véletlenül. Telefon, kulcs nem volt nála. Na, nem ment más ágyába aludni, ragaszkodott a sajátjához, így hát vagy húsz perc küzdelem után bejutott, be lett engedve. Reggel a nem hallottál este valami furcsa zajt az ablakodon kérdésre Kamaszom csak annyit mondott, hogy de! De annyira megijedtem, hogy ki sem mertem nézni az ablakon. 

Hú, már nem bírom enni a muffint....

Stressz, nézzük: Valamelyik nap, raktam el a hajtott, vasalt ruhákat. Kinyitottam Férj szekrényét és csak néztem. Próbáltam felfogni, mit is látok. A polcon a ruhák tetején voltak valami izék. Szomjaztam a tudásra, hát megkérdeztem mik azok. Azt mondta: vezérlőpanelek. Értettem én, hallottam már hogy vannak ilyen pasis játékok, de miért vannak itt? Logikus volt a válasz, mert itt nem porosodnak. Hű az anyja! Hát ez meg hogy is? Elképzeltem, ahogy Férj leül egy kávéval meg ezekkel az izékkel és azon elmélkedik, hol nem porosodik a lakás. Ami azt illeti, jobban örülnék ha már a karácsonyi ajándékomat rejtegetné.

Mint mondtam, ez a hetem sem különbözött a többitől. Még Bridget Jones is voltam. Nem pasiztam, nem erre gondoltam. A filmben a csaj elment konditerembe, ráállt a gépre, csípőjére tette a széles szalagot és elkezdett olvasni. A szalag meg persze meg sem mozdult, mert Bridget elfelejtette bekapcsolni a gépet. A héten hasonló történt velem is.... de ez majd egy másik bejegyzés lesz....

5 megjegyzés:

  1. Aki azt mondta, hogy nem létezik munkahelyi stressz, az ugye munkanélküli, vagy soha nem dolgozó egyetemista?! Vagy ha nem, és dolgozik, érdekelne hogy mégis mi a francot dolgozhat...

    A Férjen meg hangosan felröhögtem. Kész egy pasi :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem munkanélküli és van az a pozíció amelyikben ember ilyet mondhat. :)

      Egyébként ha megnézzük egy melós napi hány órát van otthon és mennyit a munkahelyén, nyugodtan elmondhatjuk, a munkahely a második otthonunk. Na... akkor hogy is van ez az otthoni stressz? :D

      Upsz...

      Törlés
  2. Adjál csokis muffint, utána majd tárgyalunk :]
    Viccet félretéve, nem gondolkoztál még hogy komolyabban foglalkozz írással? Szerintem nagyon menne.
    Egyébként meg szertintem így történt, ahogy leírtad, hogy ült a kis kávéjával és ezen gondolkozott.. :D

    VálaszTörlés
  3. :) Lehet, hogy a kávé az oka minden eszement gondolatnak? :)
    Írásra nem gondoltam. Ha elsőszülöttem még itthon lenne és nem írna blogot sem, én sem kezdtem volna bele. Örülök, hogy tetszik. :)



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Simán lehet, nekem néha megmegy az agyam a kávétól, van hogy bepörgök annyira, hogy összevissza pattogok és olyan dolgok jutnak eszembe, amiről azt hittem, sosem fog :D

      Törlés