2012. november 23.

A pénz, a pénz, a pénz

Tanácsot adni nem fogok, mert nem biztos, hogy jól jársz. Elmélkedni viszont kiválóan tudok. (nem kell innen elkattintani, nem fogom túlzásba vinni. )


A pénz.

Van. Vagy nincs. Esetleg nagyon van, vagy nagyon nincs.
Jön. Meg megy.
Áll. Valahol, valamiben.
Forog. Tehát jön-megy, a kettő közt kis időre megáll valahol valamiben.

Akinek nincs, annak kell. Akinek van, annak még több kell. Van olyan, hogy elég? Kizárt. Ha úszni akarunk benne, akkor meg pláne kizárt.


                                                forrás: google


Vonzódunk a pénzhez. Némely ember annyira, hogy nem győzi kivárni míg megnyeri a lottó 5-öst, ezért kirabolja a lottózót. Vagy a bankot, postát, boltot, minket. Az ilyen ember igen sajátosan értelmezi hogy "megdolgoztam a pénzért". Szerintem páran szívesen fejbe vágnák úgy hátulról egy laza legyintéssel, én viszont arra gondoltam, mi van ha szerencsétlen nem tudja hogyan kell dolgozni? Vagy brit tudósok módjára be akarja bizonyítani, hogy igenis lehet kevés munkával sok pénzt keresni. Mielőtt bárki is azt mondja jó ügyvéd lennék, megnyugtatok mindenkit, engem is felháborít az ilyen.

Nemrég a fészbukon összeakadtam egy idézettel. Ott annyi van belőlük, mint égen a csillag, szinte már járványos méretet ölt. A szóban forgó idézetet már nem tudom ki mondta, de úgy szólt, hogy ne a pénzt keresd, hanem a munkát. Ez olyan kis okos, nem? Okos is, meg igaz is, mégis eszembe juttatja a tyúk meg a tojás kérdését. A pénzhez munka kell, viszont a munka elkezdéséhez pénz. Akinek nagyon nincs pénze vakarhatja a fejét, hogy na most akkor melyiket is előbb. (Nem, nem ez az ember fog bankot rabolni. Olyan még nem volt, hogy valaki azért lopott mert munkába akart menni.)

Egyszer egy asszony mesélte, amikor az édesanyja a kórházban haldoklott, a mama magához hívatta fodrászát, manikűrösét, pedikűrösét. Megadta a módját a távozásnak, az utolsó pillanatig élvezte hogy van pénze. Nem ezt akarjuk mindannyian? Azt, hogy teljen bármikor, bármire, bármennyi.

Nem tudom, hogy vagy vele, engem megőrjít ha valaki azt lesi másnak mije van. A fene egye meg, hogy nem tud azzal foglalkozni, neki miért nincs, miért nem olyan, miért nem annyi és hogyan lehetne neki jobb, szebb, több. Talán könnyebb a másét nézni mint szembesülni azzal, hogy mi az amit nem tett meg, mi az amit meg kellett volna tennie. Érdekes, hogy a dolgokba fektetett munkát soha senki nem irigyli, nem?


                                                    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése