2012. november 24.

Reggeli elmélkedés

Zsinórban egymásután ez a harmadik olyan szombat, amikor arra ébredek, hogy valahol a közelben visít egy disznó. Ölik. Ő meg tiltakozik.
Nincs baj a disznóvágással, de hogy már harmadszor ébredek a visításra... nekem, a városból elköltözött lánynak, nehéz ehhez hozzászokni.

A horrornak nincs még vége. Ma reggel a bejárati ajtó közelében találtam egy fél egeret. Az eleje megvolt, a hátulja hiányzott. Kamaszom szerint finnyás a macska, csak az egér húsos része kellett neki. A sonkája.
Fotó nincs. Ne sajnáld. :)


2012. november 23.

A pénz, a pénz, a pénz

Tanácsot adni nem fogok, mert nem biztos, hogy jól jársz. Elmélkedni viszont kiválóan tudok. (nem kell innen elkattintani, nem fogom túlzásba vinni. )


A pénz.

Van. Vagy nincs. Esetleg nagyon van, vagy nagyon nincs.
Jön. Meg megy.
Áll. Valahol, valamiben.
Forog. Tehát jön-megy, a kettő közt kis időre megáll valahol valamiben.

Akinek nincs, annak kell. Akinek van, annak még több kell. Van olyan, hogy elég? Kizárt. Ha úszni akarunk benne, akkor meg pláne kizárt.


                                                forrás: google


Vonzódunk a pénzhez. Némely ember annyira, hogy nem győzi kivárni míg megnyeri a lottó 5-öst, ezért kirabolja a lottózót. Vagy a bankot, postát, boltot, minket. Az ilyen ember igen sajátosan értelmezi hogy "megdolgoztam a pénzért". Szerintem páran szívesen fejbe vágnák úgy hátulról egy laza legyintéssel, én viszont arra gondoltam, mi van ha szerencsétlen nem tudja hogyan kell dolgozni? Vagy brit tudósok módjára be akarja bizonyítani, hogy igenis lehet kevés munkával sok pénzt keresni. Mielőtt bárki is azt mondja jó ügyvéd lennék, megnyugtatok mindenkit, engem is felháborít az ilyen.

Nemrég a fészbukon összeakadtam egy idézettel. Ott annyi van belőlük, mint égen a csillag, szinte már járványos méretet ölt. A szóban forgó idézetet már nem tudom ki mondta, de úgy szólt, hogy ne a pénzt keresd, hanem a munkát. Ez olyan kis okos, nem? Okos is, meg igaz is, mégis eszembe juttatja a tyúk meg a tojás kérdését. A pénzhez munka kell, viszont a munka elkezdéséhez pénz. Akinek nagyon nincs pénze vakarhatja a fejét, hogy na most akkor melyiket is előbb. (Nem, nem ez az ember fog bankot rabolni. Olyan még nem volt, hogy valaki azért lopott mert munkába akart menni.)

Egyszer egy asszony mesélte, amikor az édesanyja a kórházban haldoklott, a mama magához hívatta fodrászát, manikűrösét, pedikűrösét. Megadta a módját a távozásnak, az utolsó pillanatig élvezte hogy van pénze. Nem ezt akarjuk mindannyian? Azt, hogy teljen bármikor, bármire, bármennyi.

Nem tudom, hogy vagy vele, engem megőrjít ha valaki azt lesi másnak mije van. A fene egye meg, hogy nem tud azzal foglalkozni, neki miért nincs, miért nem olyan, miért nem annyi és hogyan lehetne neki jobb, szebb, több. Talán könnyebb a másét nézni mint szembesülni azzal, hogy mi az amit nem tett meg, mi az amit meg kellett volna tennie. Érdekes, hogy a dolgokba fektetett munkát soha senki nem irigyli, nem?


                                                    

2012. november 17.

Heti mustra

Leírom, milyen hetem volt. Na nem azért, mert hú de milyen fantasztikusan csodálatos dolgok történtek velem, hanem mert mostanában nemigen volt időm itt csacsogni.
(közben tömöm magamba a csokikockás muffinokat amiket Kamaszom a Lovagnak sütött. Szerencsére Lovag nem tud az összessel megbirkózni.)

Meg kell állapítanom, ez a hetem sem különbözött az eddigiektől.
Nem tudom miért, a héten két napig fájt a fejem. Nem vagyok fejfájós fajta, nem is tudom hova tenni a dolgot. Férj persze tudta, szerinte a frontot éreztem. Remek, a barométert ki is dobhatjuk. Mostantól majd én jelzek mindent. Ahogy haladok előre a koromban nyilván egyre érzékenyebb leszek és szépen lassan kidobhatunk minden vackot, mert csak porfogók lesznek. Majd a létrát is csak akkor fogom használni amikor a béka is felmászna rajta.

                                                A kép innen van.

Voltam valakikkel valahol, ahova bejött egy ember így köszönve: sziasztok gyíkok. Egyem a szívét a Drágának, talán poénos akart lenni, pedig kurvára nem volt az. Talán észrevette a néma csendet, mert bunkó (?) módon senki nem köszönt vissza. Talán észrevette, hogy nem otthon van ahol azt mond amit akar. Talán észrevette, hogy két lábon jártunk és farka is csak neki volt, így aztán lehet elmélkedni ki is a nagyobb gyík.

Volt szerencsém hallani egy embert amikor azt mondta, olyan hogy munkahelyi stressz, olyan nem létezik. Senki nem stresszel a munkája vagy a főnöke miatt, attól stresszel ami otthon van. Nincs pénz, beteg a gyerek, stb. Azt hiszem, egyedül van a véleményével. Mindenesetre számba vettem, nekem a héten miért is kellett volna itthon stresszelnem. Lássuk:

Egyik éjjel Férj ki lett zárva a lakásból. Hát persze hogy véletlenül. Telefon, kulcs nem volt nála. Na, nem ment más ágyába aludni, ragaszkodott a sajátjához, így hát vagy húsz perc küzdelem után bejutott, be lett engedve. Reggel a nem hallottál este valami furcsa zajt az ablakodon kérdésre Kamaszom csak annyit mondott, hogy de! De annyira megijedtem, hogy ki sem mertem nézni az ablakon. 

Hú, már nem bírom enni a muffint....

Stressz, nézzük: Valamelyik nap, raktam el a hajtott, vasalt ruhákat. Kinyitottam Férj szekrényét és csak néztem. Próbáltam felfogni, mit is látok. A polcon a ruhák tetején voltak valami izék. Szomjaztam a tudásra, hát megkérdeztem mik azok. Azt mondta: vezérlőpanelek. Értettem én, hallottam már hogy vannak ilyen pasis játékok, de miért vannak itt? Logikus volt a válasz, mert itt nem porosodnak. Hű az anyja! Hát ez meg hogy is? Elképzeltem, ahogy Férj leül egy kávéval meg ezekkel az izékkel és azon elmélkedik, hol nem porosodik a lakás. Ami azt illeti, jobban örülnék ha már a karácsonyi ajándékomat rejtegetné.

Mint mondtam, ez a hetem sem különbözött a többitől. Még Bridget Jones is voltam. Nem pasiztam, nem erre gondoltam. A filmben a csaj elment konditerembe, ráállt a gépre, csípőjére tette a széles szalagot és elkezdett olvasni. A szalag meg persze meg sem mozdult, mert Bridget elfelejtette bekapcsolni a gépet. A héten hasonló történt velem is.... de ez majd egy másik bejegyzés lesz....

2012. november 12.

Reggeli elmékedés

Hétfő van. Most volt hétfő és már megint az van.
Éreztél már olyat, hogy a vasárnap a hét legrövidebb napja? Nagyon gyorsan eltelik. Hova lesz?

2012. november 4.

Retrón mosok

Már megint Murphy. Ki a fene ez a fickó? Elbeszélgetnék vele, lenne hozzá egy-két szavam....


Bedöglött a mosógépem. Menthetetlenül megadta magát. Murphy is megmondta, ami elromolhat, el is fog romlani. Mikor is? Hát persze, hogy hétvégén. Mondom én, elbeszélgetnék a fickóval.

A mosás most igen macerás és igen retro. Nem, nem teknőben vagy patakban mosok, de kézzel öblítek, csavarom a ruhát és centrifugázok. Az egész műveletben az egyetlen gépesített dolog a centrifuga, amit váratlanul, kérés nélkül (!) hozott az egyik ismerősünk. Amikor megláttam, felnevettem. Így néz ki:


A kép forrása: Árgép

Gyerekkorom óta nem használtam ilyet. Kicsike, ha rosszul rakom bele a ruhát elugrál, ha felnyitom a tetejét balesetveszélyes. De brutál jó! Nem is emlékeztem rá, mennyire kiszedi a ruhából a vizet. Tiszta lelkes lettem, nekem kell egy ilyen! Persze csak egy új mosógép mellé. Rákerestem a neten és megdöbbentem... mi a szartól ilyen drága? De hát picike, elugrál és ha felnyitom balesetveszélyes. Nem fér bele kabát, pléd, sem a szőnyegeim. Drága Murphy, most mondj valamit...