2012. szeptember 9.

Kis gyerek, nagy gyerek.

Na tessék. Fél percre leülök, elkalandoznak a gondolataim és máris bejegyzés lesz belőle. 


Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond - szokták mondani. Mások, én nem, mert szerintem hülyeség. Hidd el, egyforma gond mindkettő, csak másképp egyforma. Lehet ezen vitatkozni, de gyanítom hamar megállapítanánk, hogy amit te gondnak látsz az nekem nem az. Mert nem vagyunk egyformák, másképp élünk meg dolgokat, mások a gyerektől az elvárásaink is. 

A kis gyerek.
Olyan kis cuki, tündi-bündi mind, legfőképp a sajátunk.
Amikor ránk mosolyog fogatlanul, elolvadunk. Dehogy gondolunk arra, hogy majd csavart dug a konnektorba vagy papírt a gázbojler lángjába.
Amikor először kimondja hogy "apa", még mindig gyanútlanok vagyunk. Eszünkbe sem jut hogy később ezt becézve fogja mondani ha akar valamit.
Amikor megteszi az első önálló lépéseket, tudjuk hogy jobban kell rá vigyáznunk, mégsem fordul meg a fejünkben  hogy bérletünk lesz a balesetire, vagy széket tol a szekrényhez hogy felmászhasson és megszerezze a kutya féregtelenítő tablettáját.
Amikor oviba megy, elcsodálkozunk azon hogy már ekkora, és hamarosan észrevesszük hogy bővül a szókincse mert simán lebuziz minket, vagy durcásan közli velünk hogy neki milyen nehéz gyerekkora van, mikor nem vettük meg neki a harmadik babakocsiját tizenhatezerért a Quelle-ből.

Nem gondolunk ezekre és annyi minden másra sem. Viszont tudjuk, hogy most kell letennünk az alapokat, Gryllus Vilmost énekelünk vele meg biciklizünk, ha hangyát látunk a lakásban hasra vágódunk és nagyítóval nézzük. Szabályokat kell hoznunk és be kell tartatnunk vele. Ne hazudjon, ne vegye el a másét, mindig mondja meg hova megy és egyebek, attól függően mit tartunk fontosnak.

Ezt most itt marha könnyen leírtam, de egyáltalán nem volt könnyű. Párszor kiakadtam, olyan is volt hogy azt hittem megőrülök. Egy azonban biztos. Nem szabad legyintenünk semmi problémára hogy ugyan, még kicsi, majd megtanulja, mert magától egy frászt tanulja meg. Persze valakitől mindig tanulni fog, de inkább mi legyünk azok mint a haverok vagy bárki más.

A nagy gyerek.
Nincs menekvés, tükröt állít nekünk. Most derül ki milyen munkát végeztünk eddig. Meg tud-e normálisan írni egy felvételit, elengedhetjük-e nyugodt szívvel buliba, megbízhatunk-e benne mert tudjuk hogy nem fog macskát nyúzni, rongálni meg egyéb rémálom. Tud-e döntést hozni vagy mulya, "életképtelen". Nagy gyerek, mégsem dőlhetünk kényelmesen hátra. Feszülten figyeljük, nem kapunk szívrohamot amikor Helyszínelők módjára a borotvapamaccsal púderezi a szobája ajtaját mert arra kíváncsi, a nővére járt-e nála. Szívroham helyett új szabályt hozunk, csinálja ha érdekli, de takarítsa fel. Nem gátoljuk, mert mi van ha megtetszik neki annyira, hogy felnőtt korában ebből fog megélni.

Egyszer voltam egy remek előadáson, egy pszichológus tartotta a gyermeknevelésről. A helyi nagycsaládos egyesület szervezte, alig páran voltunk, amin elcsodálkoztam. Mintha mindenki tudna mindent, csak mi páran nem. Amikor az előadás a kamaszkorhoz ért, a pszichológus első mondata az volt, hogy a kamasznak nehéz. Ezt jó ha tudjuk, jó ha így állunk hozzájuk. Hát én így álltam. Persze mikor tomboltak a hormonok, meg jöttek a kamaszos indulatok egy fenét gondoltam erre, minden másra igen, csak erre nem.

Kamaszomnak Lovagja lett. Nem legyintek rá, nem intézem el a dolgot annyival, hogy ez az élet rendje, így kell ennek lennie. Ifjú pasi nem ússza meg ennyivel. Aggódok, kérdezősködök utána, lecsekkolom a fészbukon, aztán ítélkezem: maradhat. Nagy gyerek nagy gond? Hát még mindig nem. Még akkor sem ha Jane Bondnak kell lennem.



7 megjegyzés:

  1. apucikaaaa :D
    De égetnivaló kölök voltam, te jó ég, pedig egy csomó midnet ki is hagytál :D


    De ez új: "Helyszínelők módjára a borotvapamaccsal púderezi a szobája ajtaját mert arra kíváncsi, a nővére járt-e nála" És sikerrel járt? Jártam nála? :D

    VálaszTörlés

  2. Nézd a dolog előnyét. Gyerek nélkül is tudod mire képes egy gyerek. Máris előnyben vagy, másnak ezt tapasztalnia kell. :D
    A pamacsról persze hogy nem tudtál. Miért mondta volna meg? Ha tudsz róla az már nem izgalmas. :) Egyébként nem talált semmit, nem voltál nála. Nem is ebből fog megélni... :)

    VálaszTörlés
  3. Amúgy a balesetire szóló bérletnek volt előnye is. Annyi tetanusz után már nem félek a tűtől. (Azért egy calippot szívesen elfogadok utána :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te csak ne akarjál olyat ami után calippo kell.
      Ha-ha, a calippo már a S. dolga lenne. :D

      Törlés
    2. A múltkor kaptam is Tőle egyet :D

      Törlés
    3. Calippo-t vagy "Calippo"-t? :DD
      Hehe
      Komolyra fordítva a dolgot, ez a púderes dolog rohadt vicces :D Nekem eszembe nem jutott volna ilyen :D

      Törlés
    4. Tényleg vicces. :)
      Eszméletlen miket tudnak kitalálni. Amikor Kamaszom ovis volt és mentem érte, az óvónő elképedve mesélte hogy a lányok ellepték a homokozót, összegyűjtötték a cserebogarak hullott szárnyát és magukra tették műkörömnek. :D

      Törlés