2012. augusztus 12.

Tyúkszemezek

Tudom, hogy a tyúkszem nem korfüggő, de gyerekkoromból emlékszem, hogy az idősebb asszonyok lába általában megrémített. Bütykös volt, száraz- kérges sarkú, hámló bőrgombás és tyúkszemes. Gyerekként úgy gondoltam, ezek mind az öregség jelei. Az asszonyok mentségére legyen mondva, régen voltam gyerek. Akkor nem volt divatja a szőrtelenítésnek, pedikűrnek és a szandálból kikandikáló piros lábkörmöknek sem nagyon.

Ma már tudom, a tyúkszemhez nem kell más, mint egy kényelmetlen cipő. Igen, kényelmetlen, képesek vagyunk ilyet venni. Mert ugye elmegyünk a boltba, felpróbálunk egyet-kettőt-néhányat. Aztán kezünkbe akad az igazi.


                                          Felpróbálunk egyet-kettőt-néhányat.


Ránézünk, fentről nézve tetszetős, állni benne kényelmes. Végünk van. Ilyenkor már tudjuk hogy a miénk lesz, egy frászt megyünk nélküle haza, mégsem rohanunk a pénztárhoz. A vásárlásnak meg kell adni a módját. Tipegünk benne egyhelyben, egy kicsit jobbra, egy kicsit balra, majd hirtelen elhatározásból látni akarjuk a tükörben is. Elmegyünk a tükörhöz, három méternél többet nem igazán kell mennünk. Megnézzük szemből, jobbról, balról, majd visszamegyünk a lelőhelyre ami újabb max. három méter. Ekkor kerül a kosarunkba és innen egyenes az út hazáig. Úgy, hogy hat méternél nem mentünk benne többet. A tükörig meg vissza nem volt sehol egy lépcső, csatornafedél, fűcsomó, kavics, gázpedál vagy bármi ami életszerű körülmény lenne, nem szaladtunk benne a gyerek/unoka után.

Sikerült beszereznem egy gyönyörűséges farmer topánt. Strapabírónak tűnt, mert nem full farmer, hanem egy műbőr cipőfelsőrészt vontak be farmerral. Első utcai útján meleg volt, lábam beleizzadt, a kisujjamat nyomta, dörzsölte. Tyúkszem lett rajta.


                                          Gyönyörűséges farmer topán.

A neten számos módszert olvashatunk az eltüntetésére, ami nekem szimpatikus volt és meg is csináltam, a következő volt.
Reggel a tyúkszemet bekentem krémmel, sebtapasszal leragasztottam és így voltam egész nap. Bármilyen krém jó, én arckrémet választottam. Este levettem a tapaszt, majd fürdés után vágtam egy szelet citromot, úgy fél centi vastagot. A szeletből kivágtam egy kis darabot, rátettem a tyúkszemre és leragasztottam. Reggel leszedtem, krémeztem, stb. Folyamatosan puhítottam. A harmadik napon úgy tűnt, mintha a közepe egy kicsit elvált volna a szélétől. Megdörzsöltem, kijött a helyéről, lyuk maradt a közepén.  Ekkor megadtam neki a kegyelemdöfést. Vérehulló fecskefű vékonyka szárát letörtem, a belőle jövő sárga trutymót meg a lyukba kentem.

                                         Vérehulló fecskefű. Forrás: Google


Vér nem folyt, lábujj nem esett le tőből. A növénynek viszont -amiből letörtem egy darabot - annyi. Férj nem tudta mekkora kincs és fűkaszával lenyírta.


                                       

3 megjegyzés:

  1. Na, a galád férj nem tudta milyen kincsed van? :DDDD

    VálaszTörlés
  2. Hát nem. Más kincseket sem ismer fel, egy terminátor a kertben. Idén már áldozatául esett a lestyán és a frissen ültetett klemátisz. Gondoltam rá, hogy minden növény mellé teszek egy táblát amire vagy a növény nevét írom vagy azt, hogy mennyibe kerül ha pótolnom kell. :D

    VálaszTörlés
  3. Utóbbi szerintem szerencsésebb. Pláne hogy nekem nem mondana semmit, hogy "klemátisz" :D

    VálaszTörlés