2012. augusztus 30.

Gyereknevelés

Ki nevel kit?


Kamaszom nekem:
"Figyelj. Ne kombinálj. Józan paraszti ész. Gondolkodj mint egy fiatal."

Nagy röhögés ..... "de hülye vagy." ..... ölelkezés.

Ki nevel kit?
Kire ütött ez a gyerek?

Ma nem lesz bejegyzés. Szavam is elállt....



2012. augusztus 29.

Szőrtelenítés

Nyugodtan olvass, fotó nem lesz róla, pláne nem step by step. Légy hálás érte.


A mai lábborotválás közben eszembe jutott, hogy én ezt hogy utálom, meg különben is minek, mert ugye lépten-nyomon azt hallani mekkora érték a belső érték. Ha ez így van, akkor szőrösen is lehetek belül szép. Akkor meg tényleg minek? Az más kérdés, hogy ezt a szépséget senki nem lesz hajlandó megismerni, ha kívül bozontot lát vagy ha már eleve úgy közelít az emberhez, hogy hú itt egy ősember.

Nemrég olvastam egy cikket. Nem emlékszem hol és ki írta, de a nők szőrhelyzetéről szólt, a nő és a szőr evolúciós fejlődéséről. Évek óta tanulmányozták a nőket és arra a megállapításra jutottak, hogy a szőr nem tűnik el, marad örökre. Remek, egy darabig költhetünk még erre. A cikk szerint a szőrre igenis szükségünk van a súrlódáscsökkentés miatt. Hű az anyja! Súrlódok. Hol is? Ja, mindenhol. De akkor a tenyerem miért nem szőrös? Na és a pasik arca? Az övék jobban súrlódik mint az enyém?

Amíg arra várok hogy valaki ezt is kutassa, addig elmélkedek itt neked.
Elképzelem, hogy ötszáz év múlva jön egy retro őrület és menő lesz a bozont. Ha tényleg van reinkarnáció, ott leszek, átélem. Ne röhögj, te is. Vagy mi van ha jön egy olyan divat, hogy nem írtjuk, hanem festjük, színezzük. Olyanra hogy passzoljon a cipőnk vagy hajunk színéhez. Futurisztikus? Nem baj. Benne van a pakliban, mert ötszáz év múlva is súrlódunk. (Ha ismeretlen olvasó vagy és marketinges, örülhetsz mert akkor is lesz állásod. Jó a hír, mi?)

És most vissza a mához. Eszem áll meg hogy mi nők miket nem teszünk magunkkal. Sorra veszem.
A szőrtelenítőkrém fájdalommentes, viszont amíg várom hogy hasson a felkent cucc, vagy terpeszben szoborszerűen állok, vagy apró szumós lépésekkel bóklászom a lakásban.
A pengés borotva siklik, suhan, épp ezért veszélyes rám nézve. Hajlamos vagyok oldalra is elhúzni ha észreveszek ott egy kóbor szőrszálat és olyankor visz mindent. Használata nem fáj, de Férj képes a szívéhez kapni mikor meglátja, hogy a "Bekemes" zizegő szuper borotvát meleg vízben mosom ki. Neki az fáj.
Az epilálás rémálom. Meg lehet szokni, de attól még rémálom. Használatát apró sikkantások, sziszegések kísérik. Meg röhögés amikor kamaszlány a lábához segítséget kér: apa fogj le, anya csináld. Ez a gép nem szálanként teszi a dolgát, hanem egyszerre tép ki legalább tíz szőrt, megtízszerezve ezzel a fájdalmat. Az eredmény tartós, de én leszoktam róla, mert az újranövő szálak mintha félnének kibújni, a bőr alatt nőnek újra.
Gyantázni magam még nem gyantáztam, de a kozmetikusnál többször volt benne részem. Ez is olyan "aúúú" kategória. Nagy levegő, aúúú-érzés, kifúj, nagy levegő, aúúú, kifúj...
Cukorgyantában is volt részem, kozmetikusnál tapasztaltam meg. Kifejezetten emberbarátibb mint a gyanta. Érezni ezt is lehet, de az aúúú ennél elmarad. Viszont rossz látni a ragacsot a kozmetikus kezében, ami minden húzáskor egyre  több szőrszállal van tele.

Még egy szösszenet: valamiért a fejembe vettem, hogy a borotválkozás férfidolog. Nem tudom miért, de meggyőződésem, hogy a pasiknak csinálják a legjobb borotvás holmikat. Lehet, hogy ebben befolyásol a tudat, hogy ők ezt ősidők óta művelik, mi nők meg nem. Épp ezért, pasi borotvát használok, pasi borotvahabot és pasi borotválkozás utáni szeszt. A Nívea hidratáló borotvahabot kimondottan imádom. Krémes, jól kenhető, kellemes illatú. Borotválkozás után Old Spice sensitive after shave jön, ami nem férfias tabac illatú, hanem kellemes szegfűszegre emlékeztető. (ezt nemrég elpancsoltam, most Hymm after shave balzsam van. Na, ez valami csoda!)

Kedves Jézuska! Jegyzeteltél? :) 
(A "Bekemes" borotvából nem baj ha csak Beckham-et tudod hozni, a borotvát nem.:) )

2012. augusztus 25.

Szolgasors, fehérnépsors

A héten ez az irdatlan meleg kivette az erőmet. Hülyén hangzik, de elfáradtam tőle. Most olyan fene egye meg hangulatom van. A fene egye meg, már megint fel kell söpörni. A fene egye meg, már megint mosni /vasalni kell. A fene egye meg, ebben a melegben már megint oda kell állni a tűzhelyhez. Soroljam még? Nem fogom, szerintem neked is van fene egye meged.

Most pedig alaposan kitalálom ebben a fene nagy melegben, mire lenne itthon szükségem. (Ez nem állásajánlat. Na, ezt is a fene egye meg.) Lássuk:


  • Házvezetőnő, hogy koordinálja a többieket, meg lelkesen menjen boltba és útközben megálljon ismerősökkel csacsogni a tűző napon.
  • Szakácsnő, akit nem zavar a tűzhely melege, mert igazi meleg fan.
  • Takarítónő, dúdolászva porszívózó, mert izzadozva is van kedve dúdolászni.
  • Mosónő, aki hálás hogy a gőzölős vasalómat használhatja, mert a kozmetikusnál nem kapná ingyen a gőzt.
  • Kozmetikus, egy jó reflexű verejték-killer. Nem engedi csillogni az arcom, törölgeti homlokom, az első megjelenő verejtékcseppre szivaccsal, pamaccsal azonnal lecsap, megmutatva a többinek, hogy kár nyomulniuk.
  • Manikűrös-pedikűrös, mert láttam a tvben, hogy a melegben támadnak a körömgombák meg a hüvelygombák (ja, a láb túlsó vége már nem a pedikűrösé).
  • Fodrász, hogy vasalt hajamnak egyetlen szála se görbüljön és akarom a reklám sugallta érzést: "Róma, szikrázó napsütés, a frizura még mindig tart."
  • Dietetikus, feszülten figyeli iszom-e eleget.
  • Személyi edző - Ezt nem tudom minek, mert ebben a melegben ugyan meg nem mozdulok. Na jó, majd nézem milyen ügyesen ugra-bugrál, mert hát valamit nekem is csinálnom kell.
  • Masszőr, mert ha teszem a semmit, tuti elfáradok
A fene egye meg, legalább egy nyamvadt koreográfusom lenne, aki megtanítja hogyan kell a nap végén elegánsan ágyba esni.


A fene egye meg. Megártott a meleg.

2012. augusztus 24.

Algás maszk

Békakirálylány lettem és nem csókolt meg senki


Időnként annyira száraz az arcbőröm, hogy beszéd közben zavar. Érzem, hogy húzódik, feszül a képem, ami egy orbitális paradoxon, mert hát hogyan is tud feszülni az ami lóg, löttyedt, látszólag két számmal nagyobb a kelleténél, amitől az ember lánya úgy néz ki mint egy shar pei.

                                             forrás: Google
                              Cuki ez a shar pei. Én is az vagyok és biztos így van, mert nemrég Kamaszom 
                              mondta rám hogy cuki úgy, hogy nem volt  zsebpénzosztás.

A"sarpejség" ellen tenni nem lehet, dehogynem, úgy hívják plasztikai sebész, viszont a húzódó száraz bőr ellen igen. Lehet menni kozmetikushoz aki csodákra képes, de az enyém például elköltözött más településre és itt nincs minden utcasarkon másik. Lehet vásárolni egy csomó olyan krémet ami el van látva varázsszavakkal, ezzel biztosítva azt, hogy tuti legyen mindegyikből otthon. Lifting, hydrating, anti-aging, refreshing, csupa-csupa "ing". Meg intensiv, meg ultra, lehetőleg mindegyik triplán, mert kell szemre, arcra, nyakra. Egyáltalán nem pénztárcabarát, még akkor sem, ha tízezreket nem vagyok hajlandó fizetni érte. Arról nem is szólva mi meló meggyőzni a morgó Férjet, hogy ez már megint igenis kell, neki lesz a legjobb, mert ugye elégedett nővel öröm az élet.

Nem tudom, te hogy vagy vele, nekem a bolti cuccokkal könnyű melléfogni. Vagy nem szívódik be és ragyog tőle a képem, vagy ragadós érzésem lesz, vagy viszketek, vagy megőrülök a szagától és le kell mosnom, vagy csak egy röpke óráig jó, aztán megint érzem, hogy húzódik a bőröm. Negyvenes létemre még nem találtam meg a tökéletes krémet, az Igazit, nem lettem márka hű. Finnyás a bőröm, na. A pénztárcám is.

A bio meg natúr őrületnek hála, elkezdtem a konyhai alapanyagokat tesztelni magamon. Azért, mert nem nyenyeregni kell hogy hú de szar, hanem valamit tenni kell ellene. Nem igazán érdekel, ha az uborka meg a joghurt a képemen nem bio, viszont a divat felhívta a figyelmem arra, hogy a hűtőt ne csak evéskor nyissam ki. Vettem néhány kozmetikai alapanyagot is, shea vajat, jojoba olajat, kakaóvaj pasztillát, és most keverek, kavarok, felkenek, fennhagyok, masszírozok, lemosok, meg néha anyázok.

Utolsó két tesztelésem az algás maszk volt. Kamaszom spirulina alga tablettáiból négyet porrá törtem, majd fele-fele arányban kevertem hozzá vizet és jojoba olajat. Nem sokat, épp csak annyit, hogy egy kellemesen sűrű, kenhető masszát kapjak. Tudom, spirulinát lehet kapni porban is, de rendetlen háztartás az enyém, nincs itthon por csak tabletta. Tapasztaltam, hogy ha először jojobával keverem el, nem oldódik fel rendesen, szemcsés marad, viszont ha a víz az első, tökéletesen krémes állagot kapok. És most essen szó a színéről. Hát, igen. Nem vagyok egy beszari, de amikor megláttam a trutyi haragoszöld színét, megfordult a fejemben hogy ez a cucc ugyan nem kerül rám. Mert mi van ha Murphy résen van és les engem a hülye törvényeivel? Mi van ha lemosom és mégis ott marad mert mélyen beszívódott? Egészen agyig. Mondom, nem vagyok beszari, hát felkentem. Az össze-vissza feltűzött hajammal meg a zöld képemmel igen hülyén néztem ki. Mint egy csúf béka, az is a rusnyább fajtából. Megnyugtatlak, nem maradtam úgy, fél óra pihi után lemostam. Simán lejött, a bőröm puha lett, nem húzódott. Ha már nem lettem gyönyörűséges királylány, legalább ez bejött.

Most pedig lássuk a trutymót. Megmutatom, naná hogy meg. Elvégre ezért ez a blog.




Látszik, hogy szemcsés. Az is, hogy csúf zöld. Amíg pihent, egy kicsi vizet felszívott, sűrűbb lett, aztán a Bacardis bigyóval újra átkevertem. Pár csepp vizet adtam még hozzá a jojoba előtt és tökéletes állagú lett. Ennyi az egész. Semmi macera.


2012. augusztus 12.

Ötven éves Barbie

Plasztikcicának lenni sem garancia semmire,
de miért dühít ez annyira?

Íme az ötven éves Barbie.

                                                            forrás: Google

Bájos, jólfésült, feszes. Ruhája, rúzsa szexi. Szemöldöke rendben és mázlista, mert mindenhol tartósan szőrtelen. "Bőre" tökéletes, sehol egy szeplő, szemölcs vagy akne. Hatalmas őzikeszemeivel rám néz (rád is!) és mintha azt mondaná: na, látod? Hát igen, így is ki lehet(ne) nézni.

Ez csak egy baba, csupa plasztik, mégis miért dühít ez annyira?
Fiatalabban sem bírtam túlzottan a hosszú vékony combjaival, darázsderekával. Most meg ideállítják nekem korosodva, hogy tudjam, nem csak én öregszem. Nesze itt egy etalon, mérce, ideál, ha nem így nézel ki, elcsesztél valamit. Valóban elcsesztem. Vannak nevetőráncaim, mert mertem sokat és nagyokat nevetni.

Nézem a képet és bujkál bennem a kisördög. Lehet hogy nekem szánták játszani? Készítettek hozzá tartozékot is amit megvehetek, mint a cipőit? Például kész maszkokat, amit felnyomok az arcára azt' helló. Algásat, tojássárgásat, esetleg uborkakarikákat. Kilencven évesen meg minden este kivehetem a protézisét. Miért ne? Elvégre velem öregszik.



Tyúkszemezek

Tudom, hogy a tyúkszem nem korfüggő, de gyerekkoromból emlékszem, hogy az idősebb asszonyok lába általában megrémített. Bütykös volt, száraz- kérges sarkú, hámló bőrgombás és tyúkszemes. Gyerekként úgy gondoltam, ezek mind az öregség jelei. Az asszonyok mentségére legyen mondva, régen voltam gyerek. Akkor nem volt divatja a szőrtelenítésnek, pedikűrnek és a szandálból kikandikáló piros lábkörmöknek sem nagyon.

Ma már tudom, a tyúkszemhez nem kell más, mint egy kényelmetlen cipő. Igen, kényelmetlen, képesek vagyunk ilyet venni. Mert ugye elmegyünk a boltba, felpróbálunk egyet-kettőt-néhányat. Aztán kezünkbe akad az igazi.


                                          Felpróbálunk egyet-kettőt-néhányat.


Ránézünk, fentről nézve tetszetős, állni benne kényelmes. Végünk van. Ilyenkor már tudjuk hogy a miénk lesz, egy frászt megyünk nélküle haza, mégsem rohanunk a pénztárhoz. A vásárlásnak meg kell adni a módját. Tipegünk benne egyhelyben, egy kicsit jobbra, egy kicsit balra, majd hirtelen elhatározásból látni akarjuk a tükörben is. Elmegyünk a tükörhöz, három méternél többet nem igazán kell mennünk. Megnézzük szemből, jobbról, balról, majd visszamegyünk a lelőhelyre ami újabb max. három méter. Ekkor kerül a kosarunkba és innen egyenes az út hazáig. Úgy, hogy hat méternél nem mentünk benne többet. A tükörig meg vissza nem volt sehol egy lépcső, csatornafedél, fűcsomó, kavics, gázpedál vagy bármi ami életszerű körülmény lenne, nem szaladtunk benne a gyerek/unoka után.

Sikerült beszereznem egy gyönyörűséges farmer topánt. Strapabírónak tűnt, mert nem full farmer, hanem egy műbőr cipőfelsőrészt vontak be farmerral. Első utcai útján meleg volt, lábam beleizzadt, a kisujjamat nyomta, dörzsölte. Tyúkszem lett rajta.


                                          Gyönyörűséges farmer topán.

A neten számos módszert olvashatunk az eltüntetésére, ami nekem szimpatikus volt és meg is csináltam, a következő volt.
Reggel a tyúkszemet bekentem krémmel, sebtapasszal leragasztottam és így voltam egész nap. Bármilyen krém jó, én arckrémet választottam. Este levettem a tapaszt, majd fürdés után vágtam egy szelet citromot, úgy fél centi vastagot. A szeletből kivágtam egy kis darabot, rátettem a tyúkszemre és leragasztottam. Reggel leszedtem, krémeztem, stb. Folyamatosan puhítottam. A harmadik napon úgy tűnt, mintha a közepe egy kicsit elvált volna a szélétől. Megdörzsöltem, kijött a helyéről, lyuk maradt a közepén.  Ekkor megadtam neki a kegyelemdöfést. Vérehulló fecskefű vékonyka szárát letörtem, a belőle jövő sárga trutymót meg a lyukba kentem.

                                         Vérehulló fecskefű. Forrás: Google


Vér nem folyt, lábujj nem esett le tőből. A növénynek viszont -amiből letörtem egy darabot - annyi. Férj nem tudta mekkora kincs és fűkaszával lenyírta.


                                       

2012. augusztus 10.

Push up

Nyomjuk fel, ha nyomni kell


Egy francia közmondás így szól: hazug, mint egy melltartó.
Ugye-ugye? Van amikor tényleg hazudik. A kis mellet optikailag tuningolja, a nagy mellnek szép tartást ad, egy bizonyos kor után meg kifejezetten szimpatikus hogy dacol a gravitációval. Igen, a magam negyvenes korára gondolok. Az évek múlásával változik a testünk. Szépen lassan, apránként, szinte sunyiban. Aztán egyszer csak mintha hirtelen felébrednénk, észrevesszük hogy itt nagy, itt lóg, itt meg.... fúújjj. Én feltettem a kérdést is: hát ez meg mikor lett ilyen? Hirtelen felindulásból nézegetjük a régi fényképeinket, magunkra kenünk minden vackot, fogyózni kezdünk, elrohanunk hasszorítós fehérneműért, karcsúsító harisnyát veszünk és igen, ha nincs még, akkor beszerzünk néhány push up melltartót. Ha van, akkor újabbat, mert biztosra akarunk menni.

Be kell vallanom, nekem ez a cucc amennyire áldás, annyira nyűg is. Szükségem van rá, mert esztétikailag mégiscsak kell, de határozottan nyűg. A félkosarasban nem szerencsés lehajolni mert kibukik minden, aztán pakolhatom vissza. A halcsont -aminek már köze sincs a halhoz- néha önállósítja magát és oldalba szúr. Ez ugye a jobbik eset, mert inkább én érezzem mint a pénztárcám azt, hogy a mosógéphez szerelőt kell hívni. A levehető pántos pántja olykor leveszi saját magát, és akad olyan is, amikor a kapocs viccel meg és kikapcsolódik. Ismerős, ugye?

Egy ideje hódít a szilikonbetétes. Vagy zselés, kinek mi tetszik. Nem is nagyon tudom, hogy a kettő egy és ugyanaz-e, de nekem lett belőle pár darabom, mellőzve ezzel a jól bevált szivacsbetétest. Amikor az első a kezembe került, hosszú percekig nem csináltam mást, mint nyomkodtam a szilikont. Ez kérem nem perverzió, ez gyermeteg kíváncsiság. Aztán egyszer épp viseltem az egyiket amikor furán éreztem magam. Először azt találgattam, mi a fenétől izzadok annyira, majd rájöttem, hogy szivárog a szilikonbetét. (vagy a zselé) Mire hazaértem, teljesen kiürült, a bőröm pedig olajos volt, piros és viszketett. Szenvedtem, azt megmondom. Kb három napig.
Rendeltetésszerű használatnál mi a fenétől lyukad ki? Elképzelni sem tudom...

Na, mit gondolsz?