2012. november 24.

Reggeli elmélkedés

Zsinórban egymásután ez a harmadik olyan szombat, amikor arra ébredek, hogy valahol a közelben visít egy disznó. Ölik. Ő meg tiltakozik.
Nincs baj a disznóvágással, de hogy már harmadszor ébredek a visításra... nekem, a városból elköltözött lánynak, nehéz ehhez hozzászokni.

A horrornak nincs még vége. Ma reggel a bejárati ajtó közelében találtam egy fél egeret. Az eleje megvolt, a hátulja hiányzott. Kamaszom szerint finnyás a macska, csak az egér húsos része kellett neki. A sonkája.
Fotó nincs. Ne sajnáld. :)


2012. november 23.

A pénz, a pénz, a pénz

Tanácsot adni nem fogok, mert nem biztos, hogy jól jársz. Elmélkedni viszont kiválóan tudok. (nem kell innen elkattintani, nem fogom túlzásba vinni. )


A pénz.

Van. Vagy nincs. Esetleg nagyon van, vagy nagyon nincs.
Jön. Meg megy.
Áll. Valahol, valamiben.
Forog. Tehát jön-megy, a kettő közt kis időre megáll valahol valamiben.

Akinek nincs, annak kell. Akinek van, annak még több kell. Van olyan, hogy elég? Kizárt. Ha úszni akarunk benne, akkor meg pláne kizárt.


                                                forrás: google


Vonzódunk a pénzhez. Némely ember annyira, hogy nem győzi kivárni míg megnyeri a lottó 5-öst, ezért kirabolja a lottózót. Vagy a bankot, postát, boltot, minket. Az ilyen ember igen sajátosan értelmezi hogy "megdolgoztam a pénzért". Szerintem páran szívesen fejbe vágnák úgy hátulról egy laza legyintéssel, én viszont arra gondoltam, mi van ha szerencsétlen nem tudja hogyan kell dolgozni? Vagy brit tudósok módjára be akarja bizonyítani, hogy igenis lehet kevés munkával sok pénzt keresni. Mielőtt bárki is azt mondja jó ügyvéd lennék, megnyugtatok mindenkit, engem is felháborít az ilyen.

Nemrég a fészbukon összeakadtam egy idézettel. Ott annyi van belőlük, mint égen a csillag, szinte már járványos méretet ölt. A szóban forgó idézetet már nem tudom ki mondta, de úgy szólt, hogy ne a pénzt keresd, hanem a munkát. Ez olyan kis okos, nem? Okos is, meg igaz is, mégis eszembe juttatja a tyúk meg a tojás kérdését. A pénzhez munka kell, viszont a munka elkezdéséhez pénz. Akinek nagyon nincs pénze vakarhatja a fejét, hogy na most akkor melyiket is előbb. (Nem, nem ez az ember fog bankot rabolni. Olyan még nem volt, hogy valaki azért lopott mert munkába akart menni.)

Egyszer egy asszony mesélte, amikor az édesanyja a kórházban haldoklott, a mama magához hívatta fodrászát, manikűrösét, pedikűrösét. Megadta a módját a távozásnak, az utolsó pillanatig élvezte hogy van pénze. Nem ezt akarjuk mindannyian? Azt, hogy teljen bármikor, bármire, bármennyi.

Nem tudom, hogy vagy vele, engem megőrjít ha valaki azt lesi másnak mije van. A fene egye meg, hogy nem tud azzal foglalkozni, neki miért nincs, miért nem olyan, miért nem annyi és hogyan lehetne neki jobb, szebb, több. Talán könnyebb a másét nézni mint szembesülni azzal, hogy mi az amit nem tett meg, mi az amit meg kellett volna tennie. Érdekes, hogy a dolgokba fektetett munkát soha senki nem irigyli, nem?


                                                    

2012. november 17.

Heti mustra

Leírom, milyen hetem volt. Na nem azért, mert hú de milyen fantasztikusan csodálatos dolgok történtek velem, hanem mert mostanában nemigen volt időm itt csacsogni.
(közben tömöm magamba a csokikockás muffinokat amiket Kamaszom a Lovagnak sütött. Szerencsére Lovag nem tud az összessel megbirkózni.)

Meg kell állapítanom, ez a hetem sem különbözött az eddigiektől.
Nem tudom miért, a héten két napig fájt a fejem. Nem vagyok fejfájós fajta, nem is tudom hova tenni a dolgot. Férj persze tudta, szerinte a frontot éreztem. Remek, a barométert ki is dobhatjuk. Mostantól majd én jelzek mindent. Ahogy haladok előre a koromban nyilván egyre érzékenyebb leszek és szépen lassan kidobhatunk minden vackot, mert csak porfogók lesznek. Majd a létrát is csak akkor fogom használni amikor a béka is felmászna rajta.

                                                A kép innen van.

Voltam valakikkel valahol, ahova bejött egy ember így köszönve: sziasztok gyíkok. Egyem a szívét a Drágának, talán poénos akart lenni, pedig kurvára nem volt az. Talán észrevette a néma csendet, mert bunkó (?) módon senki nem köszönt vissza. Talán észrevette, hogy nem otthon van ahol azt mond amit akar. Talán észrevette, hogy két lábon jártunk és farka is csak neki volt, így aztán lehet elmélkedni ki is a nagyobb gyík.

Volt szerencsém hallani egy embert amikor azt mondta, olyan hogy munkahelyi stressz, olyan nem létezik. Senki nem stresszel a munkája vagy a főnöke miatt, attól stresszel ami otthon van. Nincs pénz, beteg a gyerek, stb. Azt hiszem, egyedül van a véleményével. Mindenesetre számba vettem, nekem a héten miért is kellett volna itthon stresszelnem. Lássuk:

Egyik éjjel Férj ki lett zárva a lakásból. Hát persze hogy véletlenül. Telefon, kulcs nem volt nála. Na, nem ment más ágyába aludni, ragaszkodott a sajátjához, így hát vagy húsz perc küzdelem után bejutott, be lett engedve. Reggel a nem hallottál este valami furcsa zajt az ablakodon kérdésre Kamaszom csak annyit mondott, hogy de! De annyira megijedtem, hogy ki sem mertem nézni az ablakon. 

Hú, már nem bírom enni a muffint....

Stressz, nézzük: Valamelyik nap, raktam el a hajtott, vasalt ruhákat. Kinyitottam Férj szekrényét és csak néztem. Próbáltam felfogni, mit is látok. A polcon a ruhák tetején voltak valami izék. Szomjaztam a tudásra, hát megkérdeztem mik azok. Azt mondta: vezérlőpanelek. Értettem én, hallottam már hogy vannak ilyen pasis játékok, de miért vannak itt? Logikus volt a válasz, mert itt nem porosodnak. Hű az anyja! Hát ez meg hogy is? Elképzeltem, ahogy Férj leül egy kávéval meg ezekkel az izékkel és azon elmélkedik, hol nem porosodik a lakás. Ami azt illeti, jobban örülnék ha már a karácsonyi ajándékomat rejtegetné.

Mint mondtam, ez a hetem sem különbözött a többitől. Még Bridget Jones is voltam. Nem pasiztam, nem erre gondoltam. A filmben a csaj elment konditerembe, ráállt a gépre, csípőjére tette a széles szalagot és elkezdett olvasni. A szalag meg persze meg sem mozdult, mert Bridget elfelejtette bekapcsolni a gépet. A héten hasonló történt velem is.... de ez majd egy másik bejegyzés lesz....

2012. november 12.

Reggeli elmékedés

Hétfő van. Most volt hétfő és már megint az van.
Éreztél már olyat, hogy a vasárnap a hét legrövidebb napja? Nagyon gyorsan eltelik. Hova lesz?

2012. november 4.

Retrón mosok

Már megint Murphy. Ki a fene ez a fickó? Elbeszélgetnék vele, lenne hozzá egy-két szavam....


Bedöglött a mosógépem. Menthetetlenül megadta magát. Murphy is megmondta, ami elromolhat, el is fog romlani. Mikor is? Hát persze, hogy hétvégén. Mondom én, elbeszélgetnék a fickóval.

A mosás most igen macerás és igen retro. Nem, nem teknőben vagy patakban mosok, de kézzel öblítek, csavarom a ruhát és centrifugázok. Az egész műveletben az egyetlen gépesített dolog a centrifuga, amit váratlanul, kérés nélkül (!) hozott az egyik ismerősünk. Amikor megláttam, felnevettem. Így néz ki:


A kép forrása: Árgép

Gyerekkorom óta nem használtam ilyet. Kicsike, ha rosszul rakom bele a ruhát elugrál, ha felnyitom a tetejét balesetveszélyes. De brutál jó! Nem is emlékeztem rá, mennyire kiszedi a ruhából a vizet. Tiszta lelkes lettem, nekem kell egy ilyen! Persze csak egy új mosógép mellé. Rákerestem a neten és megdöbbentem... mi a szartól ilyen drága? De hát picike, elugrál és ha felnyitom balesetveszélyes. Nem fér bele kabát, pléd, sem a szőnyegeim. Drága Murphy, most mondj valamit...

2012. szeptember 22.

A nyakkendő


Tudsz nyakkendőt kötni?
Én nem. De tudok sima mezei csomót, meg olyan masnit ami a cipőfűzőn van. Ezekkel meg pont csinos lenne. Találtam egy képet. Ha olyan vagy mint én, tudd hogy így kell csinálni:


                                          A kép innen van.

Hát, nézem és csak ámulok. Azt hittem csak egyféle módon lehet nyakkendőt kötni. Nézem, és azt látom, az eredmény mindig ugyanaz. Egy háromszögből lóg le egy textil. Na de akkor minek így cifrázni? 

Rágugliztam.
Hiszed vagy nem, létezik nyakkendő szalon, nyakkendő webshop, mi több nyakkendőfutár is. Megtudtam, hogy a nyakkendő ősét a római katonák viselték sálként a hideg ellen, majd átvették a franciák, a Napkirálynak pedig úgy megtetszett, hogy lelkes viselője lett. Megtudtam azt is, hogy a csomó kötése függ a nyakkendő szélességétől, valamint a viselője testalkatától. Megtudtam ezt is:

" A nyakkendő mindig a társadalmi státusz, rang vagy éppen a hovatartozás jelképe volt. Nincs ez másképp ma sem." /Nyakkendőfutár/

Ez egy zseniális marketingszöveg. Szinte erős késztetést érzek, hogy rohanjak nyakkendőt venni Férjnek, fiúgyermeknek, csak hogy ugorjunk egyet-kettőt a társadalmi ranglétrán. Sőt, az itthon levők hordását is kötelezővé teszem állandó jelleggel, mert a Fiúk rosszul nyomják az énmarketinget. Hát élet ez így?

Nem értek a nyakkendőhöz. Nem tudom, mikor mi a divat, mi nagyon gáz és mi a menő. Nem is hiszem, hogy valaha fogok vele foglalkozni, a fene egye a státuszt meg a rangot. Viszont érdekel annyira, hogy utánanézzek, ki milyen kreatív ha nyakkendőről van szó, miket lehet belőle készíteni.

                                         Napszemüvegtartó
     
                                                           Az ötlet innen van.

                                                            Karkötő
                                                               Ötlet: Linda Eve

Meglepő módon a nyakkendőhöz alig köthető bármilyen leg. Kettőt azért találtam.
  • A világ leghosszabb cserkésznyakkendője Tunéziában készült 16 méter anyagból,  összesen 587,5 négyzetméter területű. Forrás: itt
  • A világ legdrágább nyakkendője spéci szövetből készült, 8 gramm 24 karátos aranyat tartalmaz, ára 8000 USD (  kb 1.760.000  forint). Forrás: HVG 

Te tudsz nyakkendőt kötni?


2012. szeptember 19.

Ősz van

Most az ősz az aktuális téma, ahogy bóklászok a neten sokszor belebotlok. Téma az, hogy elkezdődött az iskola, milyen kerti munkákat kell elvégezni, a hideg miatt figyeljünk jobban bőrünk védelmére, együnk több vitamint mert most könnyebb megfázni, öltözzünk rétegesen, na meg egyáltalán mibe.

                                               A kép innen van.

Tetszetős ez az összeállítás, fel is venném minden darabját. Még a menta színű nyakláncot is, ami magamtól eszembe sem jutna. Hamarabb nyúlnék egy bordóért, narancs színűért vagy mohazöldért. Jó az a menta, tetszik.
Na, de térjünk vissza az őszhöz. Leírom én milyennek látom.

Az ősz, ahogy nem szeretem.

Ködös, nyálkás. A ködöt kimondottan utálom. Nyirkos lesz a hajam, a ruhám és alig látok magam körül bármit is. Nem szeretek sűrű ködben vezetni, pláne nem, ha hegyen-völgyön át én vagyok az autósor elején. Ilyenkor bezzeg sehol egy macsó aki megelőzne.
Nem szeretem a füstszagot sem. Nappal az avarégetés édeskés bűzét érezni, este meg befűtenek a népek, és időnként irdatlan büdös van. A fene tudja némelyik ember mit tesz a tűzre, de pusztulat szag tud lenni.
Azt sem szeretem ha fúj a szél és esik az eső, főleg ha ez a kettő együtt van.

Az ősz, ahogy szeretem.

Nincs 40 fokos kánikula és nem tombolnak a mínuszok. Jó ez így, akár egész évben ilyen lehetne.
Ősz elején fantasztikusak a színek. Imádom. Körülvesz a sárga meg a bordó minden árnyalata, mintha a természet kárpótolna minket az elpusztult egynyári virágokért.

                                                          A képet itt találtam.

Az új évszak új terveket hoz. A lakásban lecserélem a dekorációt, kiteszek valami őszit és előkerülnek a mécsesek, illóolaj párologtatók. Némelyik dekor annyira megtetszik, hogy egész évben kinn hagyom. Mint ezt itt:


                                     Ez tök egyszerű: csak faág és filcből kivágott levelek. 
                                                  (a fekete az nem fekete hanem zöld.)

Hidd el, a valóságban jobban néz ki.
Idén a dekorálásból kihagyom a vadgesztenyét. Tavaly a hangulat kedvéért kerámiatálba tettem egy halommal, de seperc alatt kiszáradtak, aszottak lettek, úgy meg minden csak nem szép.

Szeretem a szőlőt, kora ősszel bőven terem mindenféle, és szeretem a sütőtököt is sütve. Most mindenki felsikíthat rémületében, de én sütés előtt jól becukrozom a tököt és imádom ha egy kicsit karamelles lesz a teteje. A gyümölcsökről jut eszembe: amikor Kamaszom kisiskolás volt, a suliban egyszer fel kellett sorolnia az őszi gyümölcsöket. Ő meg sorolta: szőlő, körte, eper. A választ persze a tanítónő nem fogadta el, pedig a kertünkben tényleg volt eper. Nemesített folyton termőt ültettünk és a kora őszi meleg kedvezett neki, termett még. (Nem lett volna baj ha a tanítónő is halad a korral akárcsak mi.)

Te szereted az őszt?

2012. szeptember 15.

Műtét para vége

Manapság ilyeneket illik: a bejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas vagy nyomokban vért tartalmazhat. Na, ilyen itt nem lesz... :)


Megtörtént, túl vagyok rajta. Ha új olvasó vagy, az előzményt itt találod.

Reggelre volt időpontom. A belváros csúcson volt, parkolót találni ilyenkor lehetetlen, a kórházzal szemben mégis akadt egy hely. Ez nem Szerencse, mikor kiszálltam a kocsiból rájöttem hogy egy fenét az. Ez már megint Murphy, mert ha valakire rá lehet hozni a frászt, akkor arra rá lesz hozva, mert ugyan már, műtét előtt milyen ómen Kegyelet cég mellett parkolni

A kórház.
Regisztráció után felmentem a sebészet nővérpultjához, önuralom kellett hogy ne röhögjek fel. A pult mögött egy magas, erős testalkatú ötvenes férfi volt, kedves arcú, fehér hajú, fehér bajuszú, fehér szakállú. Egy eltévedt Mikulás. Elképzelni sem tudom, hogy ezt a nagydarab embert meri-e valaki úgy hívni hogy Nővérke. Amíg várnom kellett, körbenéztem. Nem volt barátságos hely, csupa fehér, króm meg művirág, a zsúrkocsi felett a világoszöld falon kiragasztott gépelt papír amin ez állt: ne tedd ide a szemetet mert holnap is erről osztjuk az ételt! Gépelt papír nélkül a sarokba állított ventilátor sem úszta meg, valami olyasmit írtak rá, hogy ezt a ventilátort az X Megyei Jogú Város adományozta a kórház sebészetének az áldatlan állapotok enyhítésére. Igen, jól látod, áldatlan állapot, amit idáig eszembe sem jutott összefüggésbe hozni egy ventilátorral, a meleggel, annál inkább az orvoshiánnyal, a nővérhiánnyal. Áldatlan állapot az, amikor a wc-ben nincs papír, kezet mosni nem lehet mert a csap két tekerőgombjából csak egy van meg, az is lötyög, folyékony szappan, kézszárító nincs, az ember meg undorodva nyúl a kilincshez. Áldatlan állapot, hogy pl a traumatológián a látogató nem új védőruhába bújik hanem használtba és utálja, mert nem tudja kiken volt korábban, meg az is, amikor az embernek két műtéte is elmarad sebészhiány miatt. És sorolhatnám még. Néztem a ventilátort és az járt a fejemben, hogy kb ötven betegre jut az a szerkezet és vajon mennyit enyhít az áldatlan állapoton. Végül is mindegy. Csurrant-cseppent a kórháznak némi adomány és ez jó. A semminél meg mindenképp több.

Kicsi (kb fél óra) várakozás után sor került a műtétre, a részletektől megkíméllek. Volt kedves hangú mosolygó sebész, két medika akik némán - feszülten figyelték az eseményeket, meg talpig parában voltam én, aki oktató anyag lettem, szemléltető eszköz, és végighallgattam a képzést: a bőrgyógyász szerint ez sürgős, ilyenkor kicsivel távolabb, nagyobbat metszünk, meg olyat is hogy ez úgy néz ki mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Talán ezért, talán nem, iszonyat hányingerrel jöttem el és szédültem is.
De túléltem. Korábbi félelmemből semmi nem jött be, fél agyam nem zsibbadt le, állkapcsom nem esett le és sajnos ráncfelvarrás sem volt. A sebem jól van, kenegetnem kell Betadinnal.

Na igen, a Betadin. Elmentem a patikába, hogy vegyek. A patikus egy a húszas évei közepén járó fiatal fiú volt. Mondtam neki mit szeretnék, visszakérdezett: folyadékot kérek-e. Hát tudom én azt?! Azt sem tudom mi van még. Kiderült, vehetek krémet is. Döntenem kellett. Döntöttem, átpasszoltam neki a döntést. Elmondtam miért kell, mire kell, megmutattam neki. Folyadékot adott, majd hozzátette: naponta kétszer-háromszor kenjem és legalább fél órát a seben kell lennie. Segíteni akart tudom én, erre összehozza sorsa velem, aki nem szeretem a nem egyértelmű dolgokat, mindig fennakadok rajtuk. Most is, a fél órán. Mert ugye az ember halántéka nem a keze amiről van esély hogy lemossa. Azt gondoltam, felkenem a cuccot, ott van és kész. Fél órát hagyjam a seben... megkérdeztem mire is gondol, folyassam a lötyit egy gézre és azt tegyem a sebre? Azt felelte, elég ha csak bekenem. Na, hát én is így akartam. Minek zavar össze azzal hogy hagyjam fenn? Aranyos volt, segítőkész, jól megmosolyogtam. :)

2012. szeptember 14.

Szösszenet

Reggeli gyors kérdés:

Miért nincs kanyarszalvéta?
Próbáltál már kifliből készült szendvicset szalvétába csomagolni? Jó játék...
A szalvétába teszem a kiflit, gondosan ráhajtom a szalvétát, aztán megmarkolom. Erre kicsúszik a kifli két vége, a benne levő húsi meg sajt pedig szökni készül. Nem ér olyat mondani hogy ne markolásszam, mert ha laza marad a szalvéta akkor az egész szendvics szétesik, szóval igenis markolászom.

Miért nincs kanyarszalvéta?

2012. szeptember 12.

A pasik agya

Nahát, nahát...
Némileg gonoszkodva szerettem volna párhuzamot vonni a pasik agya és az aranyhalak három másodperces memóriája közt, erre azt olvasom az Indexen, hogy nem is annyi az annyi. Van az három hónap is, mi több a halak még azt is tudják mikor van ebédidő. A cikk kilenc éve íródott, azóta akár már kiderülhetett az is hogy a halpasiknak penge a memóriájuk. Három hónap. Az már valami. Párhuzamot vonni ennyivel is lehetne, de így már nem izgalmas.

Szóval, újrakezdem.

A pasik agya

Megígérem, nem fogok gonoszkodni. Ezt megtették már mások, tele van vele a világháló, egészen biztos hogy már te is láttál ilyet:


                                                      Forrás: innen

Figyeled? Az évfordulóknak és a dátumoknak egészen konkrét mérete van, de a "Figyelek Drágám" sem toplistás. Tudom, tudom, ez a kép általánosít, de aki ezt alkotta, nyilván tapasztalatból tette.

Eszembe jutott, hogy valamikor régen kaptam e-mailben egy videót. Hát persze hogy nő küldte, ez ugye nem is volt kérdés. Az előadás összehasonlítja a férfi és a női agyat, egészen érthetővé téve a kettő közti különbséget. Eszerint, a nők agya hasonlít egy gombolyaghoz, minden össze van kötve mindennel, ezért képesek a nők mindent megjegezni. Ezzel szemben, a  férfi agya tele van dobozokkal, külön doboz van az autónak, a pénznek, nekünk és egyebeknek. Ha kinyit egy dobozt, akkor csakis azzal az eggyel tud foglalkozni. Van egy üres semmi-doboza is. Amikor ez van nyitva, akkor képes órákon keresztül bambán olyan semmi dolgokat tenni, mint a horgászat és a tévézés.

Engem megnyugtat hogy nekem is jutott egy doboz, azonban a méretét illetően van némi sejtésem. Nem elég nagy. Nem férek bele rendesen, nem kerül mindenem megőrzésre. Gondoltam, zseniális ötlet ha hatalmas piros betűkkel beírom az asztali naptárba a fontosabb eseményeket, de nem számoltam olyannal hogy maga a naptárra nézés sem kerül bele a dobozomba. Nem kell sajnálni, nem maradt ünneplés nélkül pl a házassági évforduló, mert Férjnek egy héttel később megakadt a szeme a naptáron, lázas lapozásba kezdett, majd megszólalt: Jézusom! Büntetésből jól kinevettem, gané módon biztosítottam arról hogy semmi baj, a dolog korral jár és a nyomaték kedvéért látványosan észrevettem rajta egy új őszhajszálat. A remény hal meg utoljára - szokták mondani-, következő évben hatalmas jóvátételre számítva szabit vettem ki a jeles napon. Férj meg azon agyalt fél napig, mi a fenéért vagyok váratlanul (!) otthon. Rájött, jóvátétel megvolt, három napig ünnepeltünk.

Kedves Nőtársam! (hú ez de feminista...) Ha feledékeny pasekkal hozott össze a sors, ne bosszankodj. Hidd el, amikor rájön a bűnére nyomorultul érzi magát. Ne akadj ki, mosolyogj, keress valami poént a dologban. Mosolyogj amikor benyúl a szekrényébe és megkérdezi kié ez az idegen ing? mert elfelejtette hogy vettél neki új inget. Nem fog megváltozni, felesleges mérgelődni.

...................................

Na kérem. Ezt a bejegyzést egy olyan napon írtam, ami úgy kezdődött, hogy reggel az autóban lenéztem a lábamra, majd megkérdeztem Férjet: miért a zöld cipőmet vettem fel? Nincs is rajtam semmi zöld. A hülye cipő egész nap ott virított a lábamon, és örültem hogy legalább két egyformába ugrottam bele. Kezdődnek így napok, van amikor hasonló a folytatás is. De hogyan tudtam felvenni a zöldet? Valami baj van a gombolyagommal.... Lehet hogy ezért kicsi Férjben a dobozom?


2012. szeptember 9.

Kis gyerek, nagy gyerek.

Na tessék. Fél percre leülök, elkalandoznak a gondolataim és máris bejegyzés lesz belőle. 


Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond - szokták mondani. Mások, én nem, mert szerintem hülyeség. Hidd el, egyforma gond mindkettő, csak másképp egyforma. Lehet ezen vitatkozni, de gyanítom hamar megállapítanánk, hogy amit te gondnak látsz az nekem nem az. Mert nem vagyunk egyformák, másképp élünk meg dolgokat, mások a gyerektől az elvárásaink is. 

A kis gyerek.
Olyan kis cuki, tündi-bündi mind, legfőképp a sajátunk.
Amikor ránk mosolyog fogatlanul, elolvadunk. Dehogy gondolunk arra, hogy majd csavart dug a konnektorba vagy papírt a gázbojler lángjába.
Amikor először kimondja hogy "apa", még mindig gyanútlanok vagyunk. Eszünkbe sem jut hogy később ezt becézve fogja mondani ha akar valamit.
Amikor megteszi az első önálló lépéseket, tudjuk hogy jobban kell rá vigyáznunk, mégsem fordul meg a fejünkben  hogy bérletünk lesz a balesetire, vagy széket tol a szekrényhez hogy felmászhasson és megszerezze a kutya féregtelenítő tablettáját.
Amikor oviba megy, elcsodálkozunk azon hogy már ekkora, és hamarosan észrevesszük hogy bővül a szókincse mert simán lebuziz minket, vagy durcásan közli velünk hogy neki milyen nehéz gyerekkora van, mikor nem vettük meg neki a harmadik babakocsiját tizenhatezerért a Quelle-ből.

Nem gondolunk ezekre és annyi minden másra sem. Viszont tudjuk, hogy most kell letennünk az alapokat, Gryllus Vilmost énekelünk vele meg biciklizünk, ha hangyát látunk a lakásban hasra vágódunk és nagyítóval nézzük. Szabályokat kell hoznunk és be kell tartatnunk vele. Ne hazudjon, ne vegye el a másét, mindig mondja meg hova megy és egyebek, attól függően mit tartunk fontosnak.

Ezt most itt marha könnyen leírtam, de egyáltalán nem volt könnyű. Párszor kiakadtam, olyan is volt hogy azt hittem megőrülök. Egy azonban biztos. Nem szabad legyintenünk semmi problémára hogy ugyan, még kicsi, majd megtanulja, mert magától egy frászt tanulja meg. Persze valakitől mindig tanulni fog, de inkább mi legyünk azok mint a haverok vagy bárki más.

A nagy gyerek.
Nincs menekvés, tükröt állít nekünk. Most derül ki milyen munkát végeztünk eddig. Meg tud-e normálisan írni egy felvételit, elengedhetjük-e nyugodt szívvel buliba, megbízhatunk-e benne mert tudjuk hogy nem fog macskát nyúzni, rongálni meg egyéb rémálom. Tud-e döntést hozni vagy mulya, "életképtelen". Nagy gyerek, mégsem dőlhetünk kényelmesen hátra. Feszülten figyeljük, nem kapunk szívrohamot amikor Helyszínelők módjára a borotvapamaccsal púderezi a szobája ajtaját mert arra kíváncsi, a nővére járt-e nála. Szívroham helyett új szabályt hozunk, csinálja ha érdekli, de takarítsa fel. Nem gátoljuk, mert mi van ha megtetszik neki annyira, hogy felnőtt korában ebből fog megélni.

Egyszer voltam egy remek előadáson, egy pszichológus tartotta a gyermeknevelésről. A helyi nagycsaládos egyesület szervezte, alig páran voltunk, amin elcsodálkoztam. Mintha mindenki tudna mindent, csak mi páran nem. Amikor az előadás a kamaszkorhoz ért, a pszichológus első mondata az volt, hogy a kamasznak nehéz. Ezt jó ha tudjuk, jó ha így állunk hozzájuk. Hát én így álltam. Persze mikor tomboltak a hormonok, meg jöttek a kamaszos indulatok egy fenét gondoltam erre, minden másra igen, csak erre nem.

Kamaszomnak Lovagja lett. Nem legyintek rá, nem intézem el a dolgot annyival, hogy ez az élet rendje, így kell ennek lennie. Ifjú pasi nem ússza meg ennyivel. Aggódok, kérdezősködök utána, lecsekkolom a fészbukon, aztán ítélkezem: maradhat. Nagy gyerek nagy gond? Hát még mindig nem. Még akkor sem ha Jane Bondnak kell lennem.



2012. szeptember 5.

Iskola

Elkezdődött.

Már az első napra jutott megmosolyogni való, gyermekem mindenféle tenyérnyi papírfecnivel állított haza. Csupa-csupa fontos nyilatkozni meg aláírnivaló, csupa-csupa csámpásan fénymásolt papírdarab.

Idei kedvencem az adategyeztetés, amit értek, mert van az úgy hogy megváltozik a lakcím vagy a szülő telefonszáma, munkahelye, esetleg a gondviselő neve mert apuka tavaly óta le lett cserélve, na de a gyerek születési helye, dátuma az ugye nem. Erős késztetést érzek, hogy poénból más helyet és dátumot írjak be, mintha most világosodtam volna meg. Jó, jó, tudom én, az egyeztetés ott kezdődik hogy kiderítsük, az iskola meg én ugyanarról a gyerekről beszélünk.

Idén ismét meg kellett adnom a lánykori nevemet, biztos ami biztos. Erre két hosszú kipontozott sort kaptam. Azon gondolkodtam, minek ennyi hely. Aztán rájöttem, hogy a brazil meg nem tudom milyen szappanoperákban a főhősnőről mindig kiderül hogy hirtelen mégsem szegény, hanem egy multimilliomos vagy herceg eltitkolt gyermeke és az örökség mellé hat meg nyolc neve lesz. Hát én nem tudtam beírni csak kettőt, még mindig csak kettőt. A munkahelyem neve és címe annyi helyet kapott, hogy ennél több nem fért ki: VAN.
(Nem bántom az iskolát, nehéz az összesnek. De amit kiadnak a kezükből az egy kép róluk, ne legyen ferde, ne legyen igénytelenül szerkesztve.)

Bezzeg az én időmben - mondhatnám, de nem mondom, nem vagyok annyira öreg. Annyira viszont igen, hogy azt mondjam: az én időmben.... Az én időmben nem volt szokás az ilyen. Az, hogy a szülők nyilatkozzanak oltásról meg szinte mindenről. Be lettünk íratva elsőbe, nyolcadikig az osztályfőnök tyúkanyó módjára rajtunk tartotta a szemét, megvoltunk darabra és kész. Nem kellett megadni a TAJ számot, a diákigazolvány számát, az OM azonosítót. Most kell, és örülök hogy nincs még a gyerekbe chip ültetve.              



2012. szeptember 1.

Műtét para

Van aki a pszichiáternél beszéli ki a félelmeit, van aki a kocsmában. Én itt, mert nem járok egyik helyre sem. 


Hamarosan műtétre megyek. Másnak nem nagy dolog, nekem az. Még akkor is, ha nem kell hozzá egy komplett team-et összehívni a világ minden tájáról és nem kell berendelni a fél országot vért adni. Ambuláns lesz. A lábamon megyek be és a lábamon jövök ki. A halántékomon lett egy csomó, ami jó esetben zsírcsomó. Eldöntöttem, jó eset lesz.

Megengedem magamnak hogy aggódjak.
Elképzelem mi fog velem történni, aztán rájövök hogy már az elején balul sülhetnek el a dolgok. Mert mi van ha a sebész érzéstelenítéskor eret talál el? Lezsibbad az agyam? Férj persze seperc alatt kész volt a válasszal, miszerint miért találna eret, nem puskával lövi be, nem állatorvoshoz megyek. A kis realista...

Egészen idáig abban a hitben voltam, hogy a halántékban azért van árok, mert ott egy roppant fontos ér van. Hát egy fenét. Döbbenet mennyire nem ismerem a testem. A Wikipédia szerint ott nem ér van, hanem rágóizom. Csak halkan jegyzem meg, adjunk hálát a természetnek, hogy ezt az izmot egy árokban rejtette el és nem hagyta kívül. Milyen fessül néznénk ki, ha kétoldalt ezek az izmok kidudorodnának.
Izom. Jól van. Aggódás, ...újratervezés. Mi van ha a sebész véletlenül elmetszi az izmot? Leesik az állam fele? Örökké támasztom mint Rodin gondolkodója?


Rodin: A gondolkodó
Forrás: Wikipédia


Meg aztán ott van még az esztétika is. Nem a gondolkodóé hanem az enyém. Ha kimetszenek egy darabot, az onnan hiányozni fog. Ha össze lesz varrva, az felér egy ráncfelvarrással. Bónuszként kapom. Na de csak a fél arcomon? Oké, legfeljebb mindenkinek a jobbik arcom mutatom.

Egyszer olvastam, hogy a félelmünk a tudatlanságból ered. Hát igen. Para van, mert nem tudom mi vár rám. Nem a tűre meg a szikére gondolok, hanem a járulékos dolgokra. Legutóbb - nincs még egy éve sem - két anyajegyem vették le. Egyet a hátamról, egyet a vállamról. Nem tetszettek a bőrgyógyásznak. Miután derékig levetkőztem, hasra kellett feküdnöm egy ágyon. Az ápolónő (vagy asszisztens) lefertőtlenítette a vállam, de úgy megborult neki a cucc, hogy alám folyt, nedves lett a nyakamnál a lepedő. Aztán leterítettek egy zöld lepellel aminek a közepén (vagy nem ott) volt egy lyuk, majd a doki a lyukon keresztül nekiállt a dolgának. Közben a cucc elkezdett alólam párologni, de a lepel nem engedte elillanni. A lélegzés a hosszú élet titka, tudom én, hát lélegeztem. Csípte a szemem, marta a torkom, egy idő után szédültem. Szóltam hogy baj lesz, azt mondták nem lesz. Tényleg nem lett, a lábamon távoztam. Férj kinn várt rám, mikor kimentem hozzá lenyomott néhány laza narkós poént, azt hittem agyonvágom. Bizsergett a karom, így megúszta.
Na, ez a járulékos dolog, a be nem tervezhető, a meglepi. Murphy, mi? A csávó mindenhol ott van, résen kell lenni.

Most erősítem a lelkem: nem kell félni, nem a vágóhídra megyek. Mókás hely az egészségügy. Utólag mindenképp az. Egyszer voltam fogásznál esztétikai kezelésen. Fogkőleszedés, fogfehérítés, polírozás, ilyenek.Beültem az annyira utált kezelőszékbe, arcomba ezer lámpa világított. A doktornő megvizsgált, elment, majd visszajött beöltözve. Műanyag zöld henteskötény volt rajta, fején hegesztőpajzshoz hasonlító valami, de ez legalább átlátszó volt. Láncfűrész nem volt a kezében, mégis megijedtem. Jézusom! Mire készül? Miért pont én?

Szóval, félés van. Gyermekem! Ha kimúlnék azt nem tudom megírni.Tedd meg helyettem. Az e-mail címet tudod, a jelszó: Élni jó.




2012. augusztus 30.

Gyereknevelés

Ki nevel kit?


Kamaszom nekem:
"Figyelj. Ne kombinálj. Józan paraszti ész. Gondolkodj mint egy fiatal."

Nagy röhögés ..... "de hülye vagy." ..... ölelkezés.

Ki nevel kit?
Kire ütött ez a gyerek?

Ma nem lesz bejegyzés. Szavam is elállt....



2012. augusztus 29.

Szőrtelenítés

Nyugodtan olvass, fotó nem lesz róla, pláne nem step by step. Légy hálás érte.


A mai lábborotválás közben eszembe jutott, hogy én ezt hogy utálom, meg különben is minek, mert ugye lépten-nyomon azt hallani mekkora érték a belső érték. Ha ez így van, akkor szőrösen is lehetek belül szép. Akkor meg tényleg minek? Az más kérdés, hogy ezt a szépséget senki nem lesz hajlandó megismerni, ha kívül bozontot lát vagy ha már eleve úgy közelít az emberhez, hogy hú itt egy ősember.

Nemrég olvastam egy cikket. Nem emlékszem hol és ki írta, de a nők szőrhelyzetéről szólt, a nő és a szőr evolúciós fejlődéséről. Évek óta tanulmányozták a nőket és arra a megállapításra jutottak, hogy a szőr nem tűnik el, marad örökre. Remek, egy darabig költhetünk még erre. A cikk szerint a szőrre igenis szükségünk van a súrlódáscsökkentés miatt. Hű az anyja! Súrlódok. Hol is? Ja, mindenhol. De akkor a tenyerem miért nem szőrös? Na és a pasik arca? Az övék jobban súrlódik mint az enyém?

Amíg arra várok hogy valaki ezt is kutassa, addig elmélkedek itt neked.
Elképzelem, hogy ötszáz év múlva jön egy retro őrület és menő lesz a bozont. Ha tényleg van reinkarnáció, ott leszek, átélem. Ne röhögj, te is. Vagy mi van ha jön egy olyan divat, hogy nem írtjuk, hanem festjük, színezzük. Olyanra hogy passzoljon a cipőnk vagy hajunk színéhez. Futurisztikus? Nem baj. Benne van a pakliban, mert ötszáz év múlva is súrlódunk. (Ha ismeretlen olvasó vagy és marketinges, örülhetsz mert akkor is lesz állásod. Jó a hír, mi?)

És most vissza a mához. Eszem áll meg hogy mi nők miket nem teszünk magunkkal. Sorra veszem.
A szőrtelenítőkrém fájdalommentes, viszont amíg várom hogy hasson a felkent cucc, vagy terpeszben szoborszerűen állok, vagy apró szumós lépésekkel bóklászom a lakásban.
A pengés borotva siklik, suhan, épp ezért veszélyes rám nézve. Hajlamos vagyok oldalra is elhúzni ha észreveszek ott egy kóbor szőrszálat és olyankor visz mindent. Használata nem fáj, de Férj képes a szívéhez kapni mikor meglátja, hogy a "Bekemes" zizegő szuper borotvát meleg vízben mosom ki. Neki az fáj.
Az epilálás rémálom. Meg lehet szokni, de attól még rémálom. Használatát apró sikkantások, sziszegések kísérik. Meg röhögés amikor kamaszlány a lábához segítséget kér: apa fogj le, anya csináld. Ez a gép nem szálanként teszi a dolgát, hanem egyszerre tép ki legalább tíz szőrt, megtízszerezve ezzel a fájdalmat. Az eredmény tartós, de én leszoktam róla, mert az újranövő szálak mintha félnének kibújni, a bőr alatt nőnek újra.
Gyantázni magam még nem gyantáztam, de a kozmetikusnál többször volt benne részem. Ez is olyan "aúúú" kategória. Nagy levegő, aúúú-érzés, kifúj, nagy levegő, aúúú, kifúj...
Cukorgyantában is volt részem, kozmetikusnál tapasztaltam meg. Kifejezetten emberbarátibb mint a gyanta. Érezni ezt is lehet, de az aúúú ennél elmarad. Viszont rossz látni a ragacsot a kozmetikus kezében, ami minden húzáskor egyre  több szőrszállal van tele.

Még egy szösszenet: valamiért a fejembe vettem, hogy a borotválkozás férfidolog. Nem tudom miért, de meggyőződésem, hogy a pasiknak csinálják a legjobb borotvás holmikat. Lehet, hogy ebben befolyásol a tudat, hogy ők ezt ősidők óta művelik, mi nők meg nem. Épp ezért, pasi borotvát használok, pasi borotvahabot és pasi borotválkozás utáni szeszt. A Nívea hidratáló borotvahabot kimondottan imádom. Krémes, jól kenhető, kellemes illatú. Borotválkozás után Old Spice sensitive after shave jön, ami nem férfias tabac illatú, hanem kellemes szegfűszegre emlékeztető. (ezt nemrég elpancsoltam, most Hymm after shave balzsam van. Na, ez valami csoda!)

Kedves Jézuska! Jegyzeteltél? :) 
(A "Bekemes" borotvából nem baj ha csak Beckham-et tudod hozni, a borotvát nem.:) )

2012. augusztus 25.

Szolgasors, fehérnépsors

A héten ez az irdatlan meleg kivette az erőmet. Hülyén hangzik, de elfáradtam tőle. Most olyan fene egye meg hangulatom van. A fene egye meg, már megint fel kell söpörni. A fene egye meg, már megint mosni /vasalni kell. A fene egye meg, ebben a melegben már megint oda kell állni a tűzhelyhez. Soroljam még? Nem fogom, szerintem neked is van fene egye meged.

Most pedig alaposan kitalálom ebben a fene nagy melegben, mire lenne itthon szükségem. (Ez nem állásajánlat. Na, ezt is a fene egye meg.) Lássuk:


  • Házvezetőnő, hogy koordinálja a többieket, meg lelkesen menjen boltba és útközben megálljon ismerősökkel csacsogni a tűző napon.
  • Szakácsnő, akit nem zavar a tűzhely melege, mert igazi meleg fan.
  • Takarítónő, dúdolászva porszívózó, mert izzadozva is van kedve dúdolászni.
  • Mosónő, aki hálás hogy a gőzölős vasalómat használhatja, mert a kozmetikusnál nem kapná ingyen a gőzt.
  • Kozmetikus, egy jó reflexű verejték-killer. Nem engedi csillogni az arcom, törölgeti homlokom, az első megjelenő verejtékcseppre szivaccsal, pamaccsal azonnal lecsap, megmutatva a többinek, hogy kár nyomulniuk.
  • Manikűrös-pedikűrös, mert láttam a tvben, hogy a melegben támadnak a körömgombák meg a hüvelygombák (ja, a láb túlsó vége már nem a pedikűrösé).
  • Fodrász, hogy vasalt hajamnak egyetlen szála se görbüljön és akarom a reklám sugallta érzést: "Róma, szikrázó napsütés, a frizura még mindig tart."
  • Dietetikus, feszülten figyeli iszom-e eleget.
  • Személyi edző - Ezt nem tudom minek, mert ebben a melegben ugyan meg nem mozdulok. Na jó, majd nézem milyen ügyesen ugra-bugrál, mert hát valamit nekem is csinálnom kell.
  • Masszőr, mert ha teszem a semmit, tuti elfáradok
A fene egye meg, legalább egy nyamvadt koreográfusom lenne, aki megtanítja hogyan kell a nap végén elegánsan ágyba esni.


A fene egye meg. Megártott a meleg.

2012. augusztus 24.

Algás maszk

Békakirálylány lettem és nem csókolt meg senki


Időnként annyira száraz az arcbőröm, hogy beszéd közben zavar. Érzem, hogy húzódik, feszül a képem, ami egy orbitális paradoxon, mert hát hogyan is tud feszülni az ami lóg, löttyedt, látszólag két számmal nagyobb a kelleténél, amitől az ember lánya úgy néz ki mint egy shar pei.

                                             forrás: Google
                              Cuki ez a shar pei. Én is az vagyok és biztos így van, mert nemrég Kamaszom 
                              mondta rám hogy cuki úgy, hogy nem volt  zsebpénzosztás.

A"sarpejség" ellen tenni nem lehet, dehogynem, úgy hívják plasztikai sebész, viszont a húzódó száraz bőr ellen igen. Lehet menni kozmetikushoz aki csodákra képes, de az enyém például elköltözött más településre és itt nincs minden utcasarkon másik. Lehet vásárolni egy csomó olyan krémet ami el van látva varázsszavakkal, ezzel biztosítva azt, hogy tuti legyen mindegyikből otthon. Lifting, hydrating, anti-aging, refreshing, csupa-csupa "ing". Meg intensiv, meg ultra, lehetőleg mindegyik triplán, mert kell szemre, arcra, nyakra. Egyáltalán nem pénztárcabarát, még akkor sem, ha tízezreket nem vagyok hajlandó fizetni érte. Arról nem is szólva mi meló meggyőzni a morgó Férjet, hogy ez már megint igenis kell, neki lesz a legjobb, mert ugye elégedett nővel öröm az élet.

Nem tudom, te hogy vagy vele, nekem a bolti cuccokkal könnyű melléfogni. Vagy nem szívódik be és ragyog tőle a képem, vagy ragadós érzésem lesz, vagy viszketek, vagy megőrülök a szagától és le kell mosnom, vagy csak egy röpke óráig jó, aztán megint érzem, hogy húzódik a bőröm. Negyvenes létemre még nem találtam meg a tökéletes krémet, az Igazit, nem lettem márka hű. Finnyás a bőröm, na. A pénztárcám is.

A bio meg natúr őrületnek hála, elkezdtem a konyhai alapanyagokat tesztelni magamon. Azért, mert nem nyenyeregni kell hogy hú de szar, hanem valamit tenni kell ellene. Nem igazán érdekel, ha az uborka meg a joghurt a képemen nem bio, viszont a divat felhívta a figyelmem arra, hogy a hűtőt ne csak evéskor nyissam ki. Vettem néhány kozmetikai alapanyagot is, shea vajat, jojoba olajat, kakaóvaj pasztillát, és most keverek, kavarok, felkenek, fennhagyok, masszírozok, lemosok, meg néha anyázok.

Utolsó két tesztelésem az algás maszk volt. Kamaszom spirulina alga tablettáiból négyet porrá törtem, majd fele-fele arányban kevertem hozzá vizet és jojoba olajat. Nem sokat, épp csak annyit, hogy egy kellemesen sűrű, kenhető masszát kapjak. Tudom, spirulinát lehet kapni porban is, de rendetlen háztartás az enyém, nincs itthon por csak tabletta. Tapasztaltam, hogy ha először jojobával keverem el, nem oldódik fel rendesen, szemcsés marad, viszont ha a víz az első, tökéletesen krémes állagot kapok. És most essen szó a színéről. Hát, igen. Nem vagyok egy beszari, de amikor megláttam a trutyi haragoszöld színét, megfordult a fejemben hogy ez a cucc ugyan nem kerül rám. Mert mi van ha Murphy résen van és les engem a hülye törvényeivel? Mi van ha lemosom és mégis ott marad mert mélyen beszívódott? Egészen agyig. Mondom, nem vagyok beszari, hát felkentem. Az össze-vissza feltűzött hajammal meg a zöld képemmel igen hülyén néztem ki. Mint egy csúf béka, az is a rusnyább fajtából. Megnyugtatlak, nem maradtam úgy, fél óra pihi után lemostam. Simán lejött, a bőröm puha lett, nem húzódott. Ha már nem lettem gyönyörűséges királylány, legalább ez bejött.

Most pedig lássuk a trutymót. Megmutatom, naná hogy meg. Elvégre ezért ez a blog.




Látszik, hogy szemcsés. Az is, hogy csúf zöld. Amíg pihent, egy kicsi vizet felszívott, sűrűbb lett, aztán a Bacardis bigyóval újra átkevertem. Pár csepp vizet adtam még hozzá a jojoba előtt és tökéletes állagú lett. Ennyi az egész. Semmi macera.


2012. augusztus 12.

Ötven éves Barbie

Plasztikcicának lenni sem garancia semmire,
de miért dühít ez annyira?

Íme az ötven éves Barbie.

                                                            forrás: Google

Bájos, jólfésült, feszes. Ruhája, rúzsa szexi. Szemöldöke rendben és mázlista, mert mindenhol tartósan szőrtelen. "Bőre" tökéletes, sehol egy szeplő, szemölcs vagy akne. Hatalmas őzikeszemeivel rám néz (rád is!) és mintha azt mondaná: na, látod? Hát igen, így is ki lehet(ne) nézni.

Ez csak egy baba, csupa plasztik, mégis miért dühít ez annyira?
Fiatalabban sem bírtam túlzottan a hosszú vékony combjaival, darázsderekával. Most meg ideállítják nekem korosodva, hogy tudjam, nem csak én öregszem. Nesze itt egy etalon, mérce, ideál, ha nem így nézel ki, elcsesztél valamit. Valóban elcsesztem. Vannak nevetőráncaim, mert mertem sokat és nagyokat nevetni.

Nézem a képet és bujkál bennem a kisördög. Lehet hogy nekem szánták játszani? Készítettek hozzá tartozékot is amit megvehetek, mint a cipőit? Például kész maszkokat, amit felnyomok az arcára azt' helló. Algásat, tojássárgásat, esetleg uborkakarikákat. Kilencven évesen meg minden este kivehetem a protézisét. Miért ne? Elvégre velem öregszik.



Tyúkszemezek

Tudom, hogy a tyúkszem nem korfüggő, de gyerekkoromból emlékszem, hogy az idősebb asszonyok lába általában megrémített. Bütykös volt, száraz- kérges sarkú, hámló bőrgombás és tyúkszemes. Gyerekként úgy gondoltam, ezek mind az öregség jelei. Az asszonyok mentségére legyen mondva, régen voltam gyerek. Akkor nem volt divatja a szőrtelenítésnek, pedikűrnek és a szandálból kikandikáló piros lábkörmöknek sem nagyon.

Ma már tudom, a tyúkszemhez nem kell más, mint egy kényelmetlen cipő. Igen, kényelmetlen, képesek vagyunk ilyet venni. Mert ugye elmegyünk a boltba, felpróbálunk egyet-kettőt-néhányat. Aztán kezünkbe akad az igazi.


                                          Felpróbálunk egyet-kettőt-néhányat.


Ránézünk, fentről nézve tetszetős, állni benne kényelmes. Végünk van. Ilyenkor már tudjuk hogy a miénk lesz, egy frászt megyünk nélküle haza, mégsem rohanunk a pénztárhoz. A vásárlásnak meg kell adni a módját. Tipegünk benne egyhelyben, egy kicsit jobbra, egy kicsit balra, majd hirtelen elhatározásból látni akarjuk a tükörben is. Elmegyünk a tükörhöz, három méternél többet nem igazán kell mennünk. Megnézzük szemből, jobbról, balról, majd visszamegyünk a lelőhelyre ami újabb max. három méter. Ekkor kerül a kosarunkba és innen egyenes az út hazáig. Úgy, hogy hat méternél nem mentünk benne többet. A tükörig meg vissza nem volt sehol egy lépcső, csatornafedél, fűcsomó, kavics, gázpedál vagy bármi ami életszerű körülmény lenne, nem szaladtunk benne a gyerek/unoka után.

Sikerült beszereznem egy gyönyörűséges farmer topánt. Strapabírónak tűnt, mert nem full farmer, hanem egy műbőr cipőfelsőrészt vontak be farmerral. Első utcai útján meleg volt, lábam beleizzadt, a kisujjamat nyomta, dörzsölte. Tyúkszem lett rajta.


                                          Gyönyörűséges farmer topán.

A neten számos módszert olvashatunk az eltüntetésére, ami nekem szimpatikus volt és meg is csináltam, a következő volt.
Reggel a tyúkszemet bekentem krémmel, sebtapasszal leragasztottam és így voltam egész nap. Bármilyen krém jó, én arckrémet választottam. Este levettem a tapaszt, majd fürdés után vágtam egy szelet citromot, úgy fél centi vastagot. A szeletből kivágtam egy kis darabot, rátettem a tyúkszemre és leragasztottam. Reggel leszedtem, krémeztem, stb. Folyamatosan puhítottam. A harmadik napon úgy tűnt, mintha a közepe egy kicsit elvált volna a szélétől. Megdörzsöltem, kijött a helyéről, lyuk maradt a közepén.  Ekkor megadtam neki a kegyelemdöfést. Vérehulló fecskefű vékonyka szárát letörtem, a belőle jövő sárga trutymót meg a lyukba kentem.

                                         Vérehulló fecskefű. Forrás: Google


Vér nem folyt, lábujj nem esett le tőből. A növénynek viszont -amiből letörtem egy darabot - annyi. Férj nem tudta mekkora kincs és fűkaszával lenyírta.


                                       

2012. augusztus 10.

Push up

Nyomjuk fel, ha nyomni kell


Egy francia közmondás így szól: hazug, mint egy melltartó.
Ugye-ugye? Van amikor tényleg hazudik. A kis mellet optikailag tuningolja, a nagy mellnek szép tartást ad, egy bizonyos kor után meg kifejezetten szimpatikus hogy dacol a gravitációval. Igen, a magam negyvenes korára gondolok. Az évek múlásával változik a testünk. Szépen lassan, apránként, szinte sunyiban. Aztán egyszer csak mintha hirtelen felébrednénk, észrevesszük hogy itt nagy, itt lóg, itt meg.... fúújjj. Én feltettem a kérdést is: hát ez meg mikor lett ilyen? Hirtelen felindulásból nézegetjük a régi fényképeinket, magunkra kenünk minden vackot, fogyózni kezdünk, elrohanunk hasszorítós fehérneműért, karcsúsító harisnyát veszünk és igen, ha nincs még, akkor beszerzünk néhány push up melltartót. Ha van, akkor újabbat, mert biztosra akarunk menni.

Be kell vallanom, nekem ez a cucc amennyire áldás, annyira nyűg is. Szükségem van rá, mert esztétikailag mégiscsak kell, de határozottan nyűg. A félkosarasban nem szerencsés lehajolni mert kibukik minden, aztán pakolhatom vissza. A halcsont -aminek már köze sincs a halhoz- néha önállósítja magát és oldalba szúr. Ez ugye a jobbik eset, mert inkább én érezzem mint a pénztárcám azt, hogy a mosógéphez szerelőt kell hívni. A levehető pántos pántja olykor leveszi saját magát, és akad olyan is, amikor a kapocs viccel meg és kikapcsolódik. Ismerős, ugye?

Egy ideje hódít a szilikonbetétes. Vagy zselés, kinek mi tetszik. Nem is nagyon tudom, hogy a kettő egy és ugyanaz-e, de nekem lett belőle pár darabom, mellőzve ezzel a jól bevált szivacsbetétest. Amikor az első a kezembe került, hosszú percekig nem csináltam mást, mint nyomkodtam a szilikont. Ez kérem nem perverzió, ez gyermeteg kíváncsiság. Aztán egyszer épp viseltem az egyiket amikor furán éreztem magam. Először azt találgattam, mi a fenétől izzadok annyira, majd rájöttem, hogy szivárog a szilikonbetét. (vagy a zselé) Mire hazaértem, teljesen kiürült, a bőröm pedig olajos volt, piros és viszketett. Szenvedtem, azt megmondom. Kb három napig.
Rendeltetésszerű használatnál mi a fenétől lyukad ki? Elképzelni sem tudom...

Na, mit gondolsz?